Nem sok olyan borvidéket találni hazánkban, ahol csupán egy olyan termelő akad, akinek elérhetőek a palackozott borai országos szinten. A Nagy-Somlói borvidék alapból a legkisebb a huszonkettőből, annak is a legkisebb harmada a Ság-hegy. Így aztán aligha lehetne jelentősnek nevezni, ha csak és kifejezetten a méretére alapoznánk a véleményünket. Az viszont régóta közismert tény, hogy nem a méret a lényeg, hanem a minőség és ilyen tekintetben már nem is áll rosszul ez a kis dombocska. Igaz, ha nem lenne a Dénes Hegybirtok, nem sokat tudnék róla, sőt, még így is elég foghíjas az ismeretségünk, de jó néhány bor kóstolása után nekem azért bekerült a pince a radarom hatósugarába. Nem elsősorban az általános minőség miatt, bár arra sem lehet sok panasz, sokkal inkább az egyedisége fogott meg. Azt, hogy ez a termőhelynek vagy a borász keze munkájának a varázsa, vagy esetleg mindkettő, még nem tudom. De az biztos, hogy a Dénes borokban van valami x-faktor.
Most éppen a pince 2007-es olaszrizlingje kapcsán írok, aminek az egy évvel fiatalabb utódját mutatták be az ominózus Somlói kóstolón néhány hónapja. Ott ezt a bort néhányan öregecskének vélték, illetve sokallták a tercier aromákat is. Nekem már az a bor is tetszett, de a 2007-es valóban sokkal jobban megőrizte a frissességét. Ezt a bort többen a pince legjobban sikerült borának tartják és én is ezen a véleményen vagyok. Általában az olaszrizling számomra végletes. Ha reduktív, akkor friss, de karcsú és kesernyés, ellenben, ha késői szüretes, akkor elég ízgazdag, csakhogy nehézkes. Nagyon kevés a tökéletes egyensúlyban álló, mindkét stílus előnyeit egybekovácsoló ital. Ilyen volt például Fekete Béla 2007-ese, ami talán az egyik legjobb olasz, amit valaha ittam. Ilyeneket keresek vadul, de ritkán találok. Most végre sikerült. 7 éves olaszrizlinget nem minden nap fogyasztok, pedig ennek az élménye miatt, illetve a fenti referencia alapján lehet, többet kellene próbálkoznom. Már orrban is jóval komplexebb fajtatársainál, őszibarack, déligyümölcsök és nagyon érdekes érlelt aromák színesítik. Szájban még mindig feszes és jóízű, a korty végi kesernye egy kicsit sem több, mint amennyit elvárnék a fajtajelleg okán. Egyedi stílusa van, érdekes és jó bor, de ha a fenti olasz 90 pont volt, akkor ez “csak” 89 nálam, ami már karcolgatja a pannon klasszis határait.
A képet a wikipédia oldaláról kölcsönöztem.