Nem nagyon járok gigantikus méretű rendezvényekre, inkább a kisebbeket kedvelem, jobban szeretem a mérsékeltebb tömeget és a családiasabb hangulatot. Mivel csak szombaton értem rá, mesterkurzusokon, előadásokon nem voltam, a napot teljes egészében kóstolásra fordítottam. A kóstoltatás kezdete 11-re volt meghirdetve, én optimistán 10-re mentem, szerencsére voltak is standok, akik idő előtt nyitottak. A kiállítók listája elég impozáns volt, bár Dél-Magyarország - főleg Villány - egy kicsit túlreprezentált lett érzésem szerint. A felhozatallal nem volt gond, majdnem minden pincészet hozta a csúcsborait is. Sajnos elkapott a lelkesedés, annyira nagy volt a választék és olyan kevés volt rá az egy nap, hogy kevesebb időm maradt egy-egy helyre, mint amennyit szerettem volna.
Nem volt előre kitervelt kóstolási koncepcióm, azt gondoltam, ha pihenésképp bekapok néhány falatot és öblítek egy kis vízzel minden borász után, akkor kitartanak az ízlelőbimbóim estig. Sajnos nem így lett. Az utolsó néhány tételt már nem nagyon tudtam megkülönböztetni egymástól, a befogadó képességem eléggé behatárolódott a nap végére. A végjátékban a villányi Cabernet Franc Terasz tanninbombái ledózerolták a szájpadlásomat. Az este kedvencei szokásomhoz híven a tokaji borvidékről kerültek ki, nem csak a kóstolások miatt, de valamiért ott szoktam a legtöbb időt jó hangulatú beszélgetésekkel tölteni; talán nem véletlen..
A legjobb beszélgetésem Domokos Attilával volt, nagyon pozitívan mesélt mindenről, amiről csak kérdeztem. Volt szó fagykárról, 2011 aszú lehetőségeiről és sok másról is.
A Disznókő standjánál is sokat és lelkesen meséltek a tervekről, nem csak a borászatról, hanem a turizmus alakulásáról is beszélgettünk. Sok jó rendezvény és kezdeményezés fog elindulni idén Tokaj-Hegyalján.
A remek kóstolási lehetőség ellenére volt néhány dolog, ami nem tetszett. A délutánra összeverődött tömeg egyfelől nagyon személytelen volt, ami már-már lehetetlenné tette a normális beszélgetést a standok körül, másrészt a nagy tömeg azzal is járt, hogy olyan emberekből is bőven akadt, akik igazából nem érdeklődtek komolyabban a téma iránt, inkább egy szombat esti buli bemelegítésének gondolták ezen az estén a Corinthiát. Szintén elég kellemetlen volt, hogy néhány méterre a standoktól főztek és parfümbemutatókat tartottak, időnként kihívás volt a vattacukor szaggal keveredő parfümfelhőkben kinyomozni az illatokat a borokban.
Mindezek ellenére jó élmény volt, de a jövőben maradok a kisebb, tematikus kóstolóknál, mint amilyenek most szép számmal jönnek is tavasszal, például a Terrahungarica Kékfrankos napja vagy a Tokaj nyitány.
Néhány mondatot lejegyzek ide a számomra érdekesebb borok közül, néhányról később lesz részletesebb leírás is.
Vörösökből a kóstolt pinok között nem találtam számomra kedveset, a villányi és szekszárdi nehézlovasság hozta a csúcsboraival a megszokott színvonalat (6-7 pont környéke), de az érdekesebb vörösek nekem a Syrahok közül kerültek ki. (Kreinbacher, Elderton Barossa, Gere) Ezek mellett még Ráspi Mágus 2008 bora volt nagyon kellemes, ezt mindenképp szeretném újra kóstolni, nyugodtabb körülmények között. St Andrea Hangács Bikavére is nagyon tetszett, nagyjából tartotta a lépést az egy szinttel feljebb pozícionált Merengővel. Az előbb említett szekszárdi és villányi borok közül a következők hagytak bennem kellemes élményeket: Malatinszky CF, Bock Feketehegy Selection CF, Heimann Barbár, Gere Syrah és Solus.
Fehérben emlékezetes maradt számomra a Somlói Apátsági pince Juhfark 2010 bora. A nagyon határozott savassága mellett is harmonikus, kiegyensúlyozott és elegáns, jól fogyasztható. Kifejezetten szerethető bor. A Légli Géza féle Chardonnay 2010 komplexitásban kevesebb, gyümölcsösségében és intenzításában több, mint a 2009-es. Szerethetőségben hasonlít a 2010-es Fehérbirtokra, de minőségben jobb annál. Szecskő Juliannája igazi tavaszi illatot hoz és hihetetlenül üde ízt, amint lehet, meg szeretném kóstolni újra. Légli Ottó 2011-es Sauvignon Blanc-ja szép savakkal, kiváló illattal és ízvilággal hódít.
Édesben a Disznókő kitett magért. Kivételesen jó sor volt, erről tervezek egy külön posztot is. Azt hiszem, az este bora nálam a 1999-es 6 puttyonyosuk volt, magabiztos 8 ponttal (95). Más pincéknél is voltak egészen káprázatos 6 puttonyos aszúk: Dobogó 2006, Degenfeld 2006, Patricius 2003.
A külföldiek közül a Qatar Airways standján kiállított ausztrál Shirazok (Dorrien Bin1 2005, Elderton Barossa 2008) és a Castelgiocondo Brunello 2005 tetszett a legjobban. Érdekes, hogy a húzós tanninjai mellett is melegebb, kedvesebb karaktere volt, mint a legtöbb villányinak.
