Nemrég egy élménydús hétvégét töltöttem el Rómában. A hamisítatlan olasz hangulat és a temérdek látnivaló mellett a legnagyobb élményt természetesen az evés-ivás adta. A gasztro vonalat most mellőzve csupán annyit jegyeznék fel ide, hogy akik azt állítják, hogy csalódás Olaszországban olasz ételt - különösen pizzát - enni, azok szerintem vagy nem voltak még Olaszországban vagy nem tudják, mi a jó.

Borfronton is nagyon kellemes volt a helyzet, mivel az éttermekben lehet kapni 0,375 decis kiszerelésben mindenféle olasz borokat (Pino Griggio-tól kezdve egészen Brunellokig).
Hozták is a remélt szintet, az utolsó nap kóstolt borom pedig át is lépte a stabil 5 pontos küszöböt, erről írok most lentebb.

Castello Banfi Rosso di Montalcino 2009

Mélysötét intenzív rubin szín. Friss és gazdag illatvilág szilvával és cseresznyével. Pohárban pörgetve szépen jönnek felszínre az újabb, kevéssé erőteljes aromák, mint a vanília és a dohány. Nagyon jó arányok, íze gyümölcsös, akár az illata, a tannin, ami elég erőteljes, nagyon jól beépül a klassz savakkal együtt. Szerkezete lágy, ugyanakkor erőteljes, komplex, sima és igazán élvezetes a korty. Van benne egy bőrös-animális illatfoszlány is, ami néha kellemetlen tud lenni, de itt élvezhető és érdekes. Lecsengése elég hosszú, nagyon gyümölcsös zamatokkal, eközben a tannin szépen a háttérben marad. 6 pont legteteje (89).

Van, amikor tökéletesre sikerül egy nap: kék ég, napsütés, az utcán pezseg az élet, az emberek mosolyognak, én meg életem legjobb pizzáját falom a feleségemmel egy olyan kockás-terítős ristorante teraszán, a spanyol lépcsőtől néhány méterre, ahová mindig is vágytam. Tisztára mint a Római vakációban. És ehhez jön még ez a bor ráadásnak. Az élet szép.