A tavaly év egyik legjobb rendezvényének szerencsére lett folytatása, egy tematikus este egy talajtípus és egy - illetve idén már három - borvidék köré szervezve.

Az estét dr.Kovács Tibor, a Tokaj Hétszőlő birtokigazgatója nyitotta meg, rögtön az elején egy örvendetes bejelentés tett: az idei bővítés (Dúzsi, Szeleshát, Pannonhalmi)
után, jövőre több európai termelő is meghívást kap a rendezvényre.

Az első felszólaló Professzor Kertész Ádám előadásából sok érdekességet megtudtunk a löszről, néhány érdekesebb részletet feljegyeztem belőle:

• Tokaj hegy vulkanikus vázát átlagosan 3-4 méter lösz borítja.
• A lösz tulajdonképpen egy talajképző kőzet, melynek kedvező a vizáteresztő képessége és nagyon nagy mésztartalommal rendelkezik.
• A mész legnagyobb részt kalcium-karbonátból áll, mellette kisebb-nagyobb mértékben agyagot is tartalmaz.
• Löszös talajtakaró elsősorban az Eurázsiai kontinensen jellemző, Európa déli és középső részén igen gyakori, Magyarország közel területének ⅔ része löszös területen fekszik
• A Lösz leülepedett porból keletkezik és a talajképződés terméke, tehát ebből talaj lesz idővel.
• A limonit nevű vas ásványtól kapja jellegzetes szinezetét a lösz.

Ezután Alkonyi László beszélt a Tokaj löszös dűlők és a történelmi dűlő besorolások kapcsolatáról. Egy kis összegzése az ott hallottaknak:

Tokaj 200 évvel előrébb jár a dűlő klasszifikációban mint más települések mint Mád vagy Tállya dűlői. Az ok valószínűleg egyszerűen az lehetett, hogy Tokaj hegy akkora volt, hogy nagyon korán szükségessé vált a dűlőre tagolása, már az 1400 évekből is vannak adatok a dűlők elnevezéseiről. 
A löszös dűlők osztályozása a korai időkben szinte kizárólag a tájolás alapján történt, első osztályú dűlők a déli kitettségűek lettek, a nyugati és keleti irányba fekvők jellemzően másod osztályú kategóriába kerültek, míg az északra nézőknek be kellett érni a harmadosztályú besorolással. A kapcsolat a talaj és minősítés között persze messze nem ilyen egyszerű, elég csak arra gondolni, hogy a déli első osztályú dűlők ikonborai (Szerelmi, Teleki, Szil-völgy) mellett az alacsonyabb történelmi besorolású nyugati oldal - amelyek alapvetően másod vagy harmad osztályúak - több “nagy” borral tud büszkélkedni (Váti, Előhegy, Lónyai, Farkas, Középhegy). Így nem túlzás azt állítani, hogy a mai kor követelményeihez legalább annyira illeszkedik a nyugati mint a déli oldal. Ezért is lesz nagyon izgalmas a történelmi klasszifikációkat a jelen kor tapasztalataival ötvözni. A feladat adott, minél több tapasztalatot kell szereznünk ahhoz, hogy ha újra életbe akarjuk léptetni a klasszifikációt Tokaj-Hegyalján. Ez nem megy mással csak velünk a lelkes fogyasztókkal, nem tudjuk máshogy megtenni ezeket a lépéseket, csak ha elég sokat fogunk inni és tapasztalni. A munka adott a lehetőség széles. Az este legfontosabb mondata Alkonyi Lászlótól a kóstoló előtt:

“Inni jobb, mint hallgatni..” :)

Demeter Zoltán Szerelmi Hárslevelű 2010

Halvány citromszín. Illata elegáns, de nem túl aromagazdag, benne virágok és fehér húsú őszibarack. Könnyedebb stílusú mint a 2009-es volt, a savak vezérlik a kortyot, lecsengésében leheletnyi cserességel. 6-7 pont között.

Gizella Szil-völgy Hárslevelű 2011

Ebből a dűlőből a Furmint már bizonyított, a Hárslevelű pedig tovább növelte a dűlő ázsióját a szememben. Viszonylag frissen, május végén került palackba, de ennek a hátrányát nem nagyon lehetett rajta érezni. Átütő, tipikus hárslevelű illat, virágos, barackos jegyekkel a Lónyai Hárshoz hasonítható karakterrel. Szájban elég markáns jegyeket mutat, ásványos-tömény karakterrel, de a virágosság nem apad el a szájpadlásban sem. Picit pezseg a korty vége, mintha egy minimális CO2 lenne a palackban. Lecsengése nagyon hosszú. Nagyon erős 7 pont. Egészen biztosan lesz róla majd külön poszt, ha sikerül egy palackot beszereznem. Az este egyik legjobb bora volt számomra.

Bodrog Borműhely Hárslevelű 2011

Barátságos, mézes-virágos illat. Izében már nem ennyire kellemes, gyógynövényes és zöldséges ízek határozzák meg a kortyot. A közepe kissé üresnek érződik. 5-6 pont között

Bodrog Borműhely Löszbor 2011 Hárslevelű – Furmint

Ez a birtokbor, abból az alapanyagból készül, ami nem felel meg a dűlős boroknak. Kicsit cseres, talán sok a hordó benne, illetve a savak is erősebbek egy csöppet annál, amennyi jól esett volna. 5 pont.

Balassa Tokaji Furmint „Mézes-mály” 2009

10 hónapig erjedt ki fahordóban, ezután már csak egy minimális időt töltött benne, nem volt szükség hosszadalmas érlelésre. Nagyon komplex és tetszetős illata van: sárgabarack, virágok, méz és zöldalma. Szájban tovább folytatja a parádét sűrű-krémes, de nem lomha a korty, ízvilágában grapefruit, alma és egy leheletnyi teás cseresség ötvöződik. Az alkohol (15%) egy cseppet befűt a végén, de a nagyszerű egyensúlyt nem borítja fel. Ez is az est legjobbjai között volt. Erős 7 pont.

Szepsy 2011 Thurzó Furmint

Első szimatra kicsit kénes-fülledt illattal szembesültem, de kis türelemmel és szellőztetéssel egy szebb, gyülmölcsösebb oldalát is felvillantja. Szerkezetileg szép egységet mutat, a sav-alkhohol-beltartalom szép egységet alkot, azonban aromatikailag nekem nem nyújtott semmi maradandót. Izében ásványosság, sós és gyógynövényes komponensek érvényesülnek. Lecsengésében kicsit túlzó cseresség uralkodik, eléggé adsztringens érzetet keltve a nyelven.
6 pont

Zöld Birtok Hárslevelű 2009

Krémes-tejes, érdekes, de határozottan kellemes illattal nyit. Kicsit pörgetve friss Sauvignon Blanchoz hasonlító jegyeket is mutatott. Kellemesen krémes konzisztenciájú bor, kellemesen gyümölcsös a kortyközép, az utóízét kicsit ellepi egy kesernyés mellékíz. 6 pont.

Paulay Hárslevelű 2011

Szuper illata van, mézes-fűszeres, a 41 gramm maradékcukor kellemes hangulatot áraszt.
Szerencsére a savak nem hagyják ellaposodni a kortyot, kellemes utóízzel búcsúzik. 5-6 pont között.

Bott Teleki Furmint 2011

Üvegdugóval kerül forgalomba, remélem beváltja a hozzá fűzött reményeket és a feledés homályába taszítja a dugós problémák emlékét. Könnyed, de ugyanakkor sokrétű bor. Finoman ásványos karakterében a gyümölcsös jegyek sincsenek eltompítva. 7 pont.

Kikelet

Kassai Hárslevelű 2011, Farkas Furmint 2011 és Lónyai Szamorodni 2007, mind nagy kedvenceim, sokszor kóstoltam már mindegyiket, most is sok örömet okoztak, itt és itt már írtam róluk

A Pannonhalmi Apátsági Pince és a Szeleshát borainak ismertetése egy másik posztba fog kerülni, ha sikerül kibogarásznom a végén már elég olvashatatlan jegyzeteimet.