Nagyon érdekes tapasztalatot szereztem ezzel a borral; az elmúlt évben legalább ötször kóstoltam de sohasem magában, hanem egy nagyobb sor részeként, dűlős társai ráadásul a sokkal jobb 2011-es évből rendre elnyomták. Mindig tetszett, de a többi mellett nem villantott. Hanem aztán magában és majd egy év palackos érlelés után igazán kiadott magából mindent. Nagyon ritkán érzem azt, hogy egy házasított borban jól el tudom különíteni az őt alkotó szőlőfajták tulajdonságait, mégis egy kikezdhetetlen egységet alkotnak, de ez itt gyönyörűen megvalósult. Illatában inkább a hárs dominál: Virágméz és fehérhúsú őszibarack. Szájban inkább a furmintos vonal lelhető fel almas-körtés ízek és friss ropogós savak formájában. Elegáns és finoman cizellált, tipikusan a löszös területek legjellemzőbb örökségével, a citrusos savakkal. Félszárazra erjedt ki, de a 2010-es év metsző savai inkább száraz érzetét keltik a bornak. Kellemes, lecsengése közepesnél hosszabb, olajos érzetű és grapfruitos ízű. Nincsenek benne elképesztő mélységek vagy nagy komplexitás, de nagyon fineszes, tiszta, kicsattanóan friss érzetű, meglepően izgalmas utóízzel. Moderált (11,5%) alkohol tartalma miatt akár nagyobb mennyiségű iszogatásra is alkalmas, üdesége miatt pedig nagyon sok fajta ételhez el tudnám képzelni. Ez már majdnem 7 pontot ér nálam, most egy bivalyerős 6 pontot adnék neki (89).