Év végén takarítottam a jegyzeteim között és maradt néhány, ami ugyan nem állta volna meg a helyét önálló bejegyzésben, mégis úgy gondoltam, hogy egy összefoglalót megér összeollózni belőlük. Kezdésnek itt van rögtön két Heimann, egy fehér, nevezetesen a a Viognier 2011-ese, ami hozta a fajta jellegzetességeit, súlya van a kortynak, az alkohol sem sekély, valószínűleg a fajta nem is nagyon alkalmas kecses, cizellált italok alapanyagának. Az 5 pont alját (84) eléri, de volt akinek sokkal jobban tetszett. Vörös fronton szintén egy rhone völgyi fajtáról lesz szó, az évjárat is azonos. Ebben az évben készült először válogatás széria a syrah fajtából Heimannéktól. Ez már sokkal inkább a kedvemre való volt, de éppen nem illet be a sorról készült írásba. Élénk, fiatalos cékla színben tündökölt, illata életteli, finoman fűszeres és erőteljesen gyümölcsös. Szájban is munkálkodnak a gyümölcs aromák, a savak szépen tartják, és a tannin sem rondít bele az összképbe. Sem lekvárosság, sem túlérett jegyek nem butítják el. Nem egy szuperkoncentrált ital, de fajtajelleges és remekül fogyasztható. Erős 6 pont (89).
A folytatásban négy olyan bor következik, ami a már megénekelt Áldás bikavér mellett szerepelt, de az akkora élmény volt, hogy egyből készült belőle önálló írás, emezek meg elsikkadtak egy kicsit. A koncepció annyi volt, hogy kisebb-nagyobb syrah hányadú házasításokat vettünk górcső alá, kíváncsi voltam, hogy tényleg vadállatként viselkedik -e a syrah? Belövőnek egy Louis-Jadot Beaujolais-Villages Primeur 2013 választottunk, illatában rengeteg málnával, szájban rengeteg savval operált. Utóíze gyakorlatilag nincs, lenyelés után egyből lehúzza a rolót. Mindez nem lenne nagy probléma, ha nem egy háromezres árcédulával adná elő ezt a műsorszámot. Ennyiért a büdös életben nem venném meg újra. 4 pont (84). A Montes Alpha Syrah 2010 kakukktojásként került a sorba, egyfajta referenciapontként a syrah jegyek belövéséhez. Igazából mindenre jó volt, csak pont erre nem, lévén fajtajelleget nem sokat találtam benne, felőlem lehetett volna akár cabernet is. Miközben ezt írtam, rápillantottam a kereskedő honlapjára és most láttam meg, hogy nevével ellentétben ez sem volt fajtabor. 90 százaléknyi syrah volt megfejelve 7 százalék cabernet-vel, a maradékot pedig viognier adta. Így már akár egyfajta antitézise lett a bor az eredeti kérdésnek, ha ennyi syraht is le tud árnyékolni néhány egységnyi savignon, akkor nem igazán rendszerezném a ragadozók közé ezt a fajtát. Egyébiránt egész komoly kvalitásai voltak, nekem valahogy mégsem volt nagy kedvem elfogyasztani a maradékot belőle. Tipikus újvilági közhely gyűjtemény, erős 5 pontos kivitelben (86). A Sauska Cuvée 7 Villány 2008-nak már a színéből sejteni lehetett a származását: komoly, komótosan tekergő, feketésbe hajló sötétbíbor szín. Illatában pici tejszín fekete ribizlivel, csipetnyi dohánnyal. Igazi struktúra bajnok, nem nagyon lehet fogást találni rajta, az egyetlen aránytalanságot talán a reszelős tannin csempészi be az összképbe. Habár a siklósi társa a fajtatiszta bordói blend, ebben elvileg több élvezeti érték rejlene, mégis abban találtam több játékosságot és élvezetet, ezt inkább csak tisztelni tudtam, kedvelni nem igazán. 6-7 pont között (89). Takler Reserve Bikavér 2008: talán nincs még egy ilyen hazai csúcstermelő, akinek ennyi kritikusa akadna a túlzott alkohol és nagy test okán. Mégis erről a borról csupa jót hallottam, amit még egy pannon bormustra csúcsbor plecsni is szentesít, így aztán nagy elvárásokkal került a sorba. Illata egyszerre furcsa és vonzó. Vannak benne jócskán palackérlelt aromák, öreg bútoros vonulat, fűszeresség, pici animalitás, kellemes füstösséggel keveredve. Eddig jó és reményteli, de a pofára esés csak ezután jött. A korty keskeny és túlontúl könnyed, furcsa leírni ezt egy Takler borról, de mit tegyek, ha ez jött át belőle. A bor aromatikailag rendben van, a sav rendes tartást ad neki, de egészen egyszerűen több kraftot várnék el egy szekszárdi (csúcs)bikavértől. A Montesnél mindenesetre mindenképpen karakteresebb és egyedibb bor, így egy kompenzatorikus 6 pontot (87) elért nálam.
Kóstolótársam véleménye az utolsó négy borról itt.
