Tavaly egészen beleszerelmesedtem a Somlói Apátsági Pince 2010-es traminijébe. Úgy tudott elegáns és vibráló maradni, hogy mellette színtiszta tramini aromabombaként tarolt. Az előző év egyik legkellemesebb borélménye után, tülkön ülve vártam a folytatást. Rögtön le is lövöm a konklúziót: nem nyújtotta nekem azt az extra-intenzív élményt mint a 2010-es, de összességében egy finomabban cizellált, perfekt egyensúlyú bor lett, így ezzel a borral egészen nyugodtan meg lehet kínálni azokat a szkeptikusokat, akik szerint a pincétől csak és kizárólag túlérett és túlkoncentrált italok kerülnek palackozásra. Érdekes, hogy analitikailag szinte nem is különbözik a két évjárat, mégis mennyire másként hat ez az érzékszerveken keresztül.

Szép árnyalatban tündöklő szalmasárga színű, peremén aranyba hajlik. Messze nincs olyan elsöprő erejű illat intenzitása mint az előző évjáratban. Ellenben az illat tömött és koncentrált érezni hogy sokrétű, de nem adja magát könnyen, rengeteg szellőztetést igényel mielőtt felfedi  a finomabb részleteit. Diszkrét krémesség, pici virágosság, de nem az elmaradhatatlan traminis rózsa illat, inkább tavaszi virágok. A finom virágos krémesség a szájban is észrevéteti magát, nagyon gömbölyű érzetű, sehol nem lóg ki belőle semmi. Hosszú és kellemes, de nem túl erőteljes lecsengéssel búcsúzik. Stabil 6 pont (87)