Kész érzelmi hullámvasút volt ezzel a borral eltöltött öt nap. Az első napi, háromszori átkóstolás után annyi kérdőjel maradt bennem, hogy a maradék fél litert egydecisekbe légmentesen lezárva, visszaraktam a hűtőbe pihenni, lesz, ami lesz alapon. Szeretem az unkonvencionális borokat, nincsenek sziklaszilárd, előre lefektetett kritériumaim semmilyen fajta borral szemben sem, a lényeg, hogy maradjon utána valami maradandó élmény. Az újkori magyar bortörténelemben sokan, sokféle nagyfehérboros ideát hajkurásznak, azt hiszem, ilyen paramétereket azonban senki nem célozna meg előre, mint ideális lehetőséget: 15-ös alkohol megtámogatva 10 gramm maradékcukorral. Mégis valamiképpen ez a bor a lehetséges nagy fehérbor egyik legérdekesebb megjelenési formája.

Testmérete olyan, mint Shrek feleségének (még a zöld árnyalat is stimmel), viszont úgy kéreti magát, mint egy törékeny hercegkisasszony. Csak a pontosan beállított hőmérsékleten és elegendő friss levegőn eltöltött idő után hajlandó feltárni értékeit teljes pompájában. Ha óvatlanul hagyunk neki elég időt a pohárban egy kis melegedésre, vagy egyből dugózás után kíváncsiskodunk a pohárban, akkor nem sok jót remélhetünk: az alkohol többlet úgy arcon csap, hogy a korty végi kesernye adja a másik felét, a torkot túlhevíti, az illatát ellaposítja. Ám, ha a randevú minden részletéről gondoskodunk, akkor egy csúcs magyar chardonnayhez lesz szerencsénk. Ha használhatjuk a Somló-koncentrátum kifejezést a Somlói Apátsági Pince vagy a Hollóvár boraira, akkor azt hiszem, itt is egészen nyugodtan használhatom a Mátra-koncentrátum jelzőt.

Szépen tükröződő, egész sötét árnyalatú pezsgőszín. Illatában már felsejlik a magas alkohol, meleg és mézes, a szárazvirágok mellett egy kis sárgadinnye is árnyalja az összképet. Ízében is a késői szüretes jegyek dominálnak, cseres is, cseppet nehézkes is, bár a savak szépen ellensúlyozzák a hömpölygő sűrűségét. Érdekes, hogy a lecsengésében már nem játszik szerepet az alkohol, nagyon szép, tiszta, vajas-olajos aromákkal búcsúzik. Néhány perccel a pohár kiürülése után jön az utolsó meglepetés: olyan lenyűgöző illatot hagy maga után, hogy azt bármelyik tokaji nagybor megirigyelhetné. A leírás alapján nem tűnik igazán izgalmas próbálkozásnak a nagy magyar chardonnay elkészítésére, de pont azért igazán izgalmas számomra, mert megmagyarázhatatlanul ösztönöz arra, hogy minél jobban megismerjem. Az igazán komoly borokban az igazán eredeti forma kéz a kézben jár a nagyon magas minőséggel, itt inkább az egyediség szólama hangsúlyosabb, ezért is marad el nálam - ha csak egy hajszállal is - a klasszis szinttől. Erős 6 pont (89).