Volt már itt is szó róla, meg elég köztudomású egyébként is, hogy a chardonnay több arcát tudja mutatni, mint bármelyik másik fehér szőlőfajta. Az előző poszt kiegészítéseként, most egy újabb bizonyítékkal szolgálok. Gyakorlatilag tökéletes ellentéte a két bor egymásnak, amaz vastag, alkoholos, komplex és édeskés, ez pedig elegánsan filigrán, moderált alkohollal. Pengeéles savait pedig akár savanyúnak is lehetne mondani, persze ez a citrusos, sós-savas ízkép egyértelműen chablis védjegye lett az elmúlt évszázadok során. Ezt egy finoman cizellált jégszoborhoz tudnám hasonlítani, míg Németh Attila bora engem bazaltszoborra emlékeztet.
Illatában tengeri sós levegő keveredik nyers citrom bukéval. Ízében markáns savak, tiszta érzetű friss citrusosság, némi zöldalmával vegyítve. Rideg, szikár hangulatú, emellett árkategóriájában példamutató szerkezettel bíró, arisztokratikusan távolságtartó bor. Szépen érett, de rendkívül erős savai ellenére is inkább friss érzetűnek mondanám mintsem savtúlhagsúlyosnak. Kellemes olivaolajos utóízzel búcsúzik. Eléri a 6 pont alját (87). Tananyagnak kiváló, szokatlanul tiszta és puritán prezentálása a fajtának, a magyar szájnak merőben szokatlan iskolázással.
