Augusztusban újra eljutottunk Hegyaljára. Szűk három napba is rengeteg minden belefér, három különböző település éttermében és két pincéjében is jártunk. Idő és energia hiányában, borokról készült jegyzetek még annyira sem készültek a helyszínen, mint tavaly, még szerencse, hogy voltak olyan erősek a benyomások, hogy simán papírra tudom vetni őket emlékezetből, néhány hét távlatából is. Lassan kezdek leszokni róla, hogy egy pincénél tollal-papírral bohóckodjak (az élményből sokat elvesz), ami igazán számít, az úgyis megragad az emlékezetben.

Jó egy éve olvastam Unger Tomi bejegyzését a soproni gasztronómia tetszhalott állapotáról, és azt már most leszögezhetem, hogy - legalábbis borvidéki szinten - Tokaj messze jobban teljesít, egyre több település büszkélkedhet élvezhető és értékelhető étteremmel. Nem általános a jó vagy a kiváló minőség, keresni kell, de ha tényleg keres az ember, legalább van miből szemezgetni.

Tállya - Oroszlános vendéglő és borhotel

Az Oroszlánosnak igazán egyedi hangulata van. A kapun belépve olyan érzés kerített hatalmába, hogy visszaléptem az időben egy-két századévet, bár a perfekt időutazás érzetét nem segíti elő a makulátlanul felújított belső udvar. Kellemesen hűvős kerthelységében gyors és segítőkész személyzet támogatja a kulináris élvezetekben való elmélyülést. Az étlap zöme modern köntösben tálalt, hagyományos magyar ételekből áll. Az árszínvonal és a minőség a Sárga borház szintjén mozog. Két remek főétel, hozzá remek házi bodzaszörp kijön 6000 körül, ami a minőséget és a környezetet tekintve több, mint korrektnek bizonyult.

Tarcal - Andrássy hotel

Az Andrássy hotel óriási szolgálatot tesz a borvidéknek azzal, hogy bevonz olyan turistákat is, akik még egy bortúra keretében is igénylik a maximális kényelmet. Meseszép medencében és barlangfürdőben lehet lazulni, a személyzet mindig nagyon lelkes és segítőkész, az egész hotel nyugalmas és kellemes atmoszférával bír. Üdvözlő itallal is szolgálnak, ami szerencsére nem csak a nagy pincék tételei közül kerülnek ki, tavaly a Bott Habozójára esett a választás, aminél jobbat nem is tudnék elképzelni két órás vezetés után, kánikulában. Az egyetlen gyengébb pont épp a konyha. Nincs gond vele, vannak kellemes ételek rajta, de szerintem az ár/érték arány nem olyan klassz, mint a régió többi ismert étterménél. A borlapjuk nagyon összeszedett és szerencsére nem csak a borvidékről, hanem az egész hazai borászatról szép metszetet ízlelhetünk.

Mezőzombor - Sárga borház vendéglő

Nem is csupán egy étterem, szinte már fogalom az évről-évre Tokajba zarándokló borturisták számára. A borrégió igazi kapuja, földrajzi értelemben is, de akár szimbolikusan is. Hangulata engem emlékeztet a hűvösvölgyi Náncsi néni ősfás kerthelyiségére, és ezt tessék dicséretnek venni. Legalább olyan jó, mint egy évvel ezelőtt volt. Semmi fine dining, csak a jól megszokott házi koszt, becsületes minőségben és árfekvésben. A képen látható kétszemélyes tál egy kisebb családnak is elég, de ha mégis maradna belőle, kérés nélkül elcsomagolják az útra.

Tokaj Nobilis

A Barakonyi dűlő friss terméseiből nem sok mindent tudtam leszűrni, éppen csak palackba kerültek, aromatikailag még értelmezhetetlen tartományban mozogtak. A 2012-es birtokbor is még épp csak kirúgta magát. Ott nagyon tetszett, itthon viszont nem pihentettem a palackokat és egyből ráugrottam, vesztemre. Az ott érzett és később a skanzenben is tapasztalt tiszta gyümölcsös könnyedség helyett a furmint sötét és rideg arcával találkoztam. A türelem szép erény, de jómagam most nem jeleskedtem benne, legközelebb okosabb leszek. 2010-ben egy új, édes házasítás is készült, kövérszőlő és sárgamuskotály nászából, valószínűleg a ramaty évjárat kármentőjeként indult, de sokkal több lett, amire az évjárat és a nem túl magasra tartott szőlőfajták alapján előzetesen gondolnánk. Szerintem tökéletes kiegészítője egymásnak a sokszor túl harsány muskotály és a sokszor lenézett, kicsit lapos és egyszerű, de nagyon szerethető kövérszőlő. A 2010-es savak elég lendületet adnak ennek a párosnak, igazi örömborrá avanzsálva őket. A 2008-as 5 puttonyos aszú csupán néhány századponttal csúszott le a 2013-as Pannon Bormusta Champion díjáról, de nálam akár még az év legjobb bora is lehet. Komoly beltartalom mindenfajta nehézség nélkül, bársonyos felszínnel, rengeteg íz és illatréteggel. Ha itthon is megkóstolom, akkor akár a 9 pont sem kizárt, de ez csak karácsonykor derül ki.

Kikelet

A 2012-es kikelet száraz-sor már kicsit előrébb tart, mint a Nobilisé, korai még nyilatkozni, de szerintem izgalmasabbak lesznek, mint a 11-esek. Nekem a saját favorit 2009-es évjáratra hasonlítanak tengernyi déligyümölccsel és párját ritkító gazdagsággal. A Váti a kedvencem, de a Lónyai és a Kassai is okozhatnak még pozitív meglepetést. A Bott Judit, Bárdos Sarolta és Berecz Stephanie által közösen készített 2011-es “3 Grácia” már a megjelenésével levett a lábamról. Ilyen csomagolásban még a palackozott csapvizet is megvenném, de szerencsére a belbecs érdemes arra, amit a remek dizájn sejtet. A Váti, Barakonyi és határi dűlők hárslevelűjéből szüretelt itóka magnum palackban háromezerért remek vételnek tűnik.
A késői szüretből kifutott a 2008-as, a következő évjárat hasonlóan filigrán (70 gramm körüli cukorral) és gyümölcsösen zamatos, mint az elődje volt. Szerintem pár palack ebből is el fog fogyni itthon. Az édesboroknál számomra a nagy durranást ezúttal nem egy szamorodni vagy aszú szállította, hanem a már-már a feledés homályából főnixmadárként visszatérő Máslás 2004-es évjárata. Vagy másféltucat kostólt bor után is ostorcsapásszerűen csattant az ízlelőbimbóimon a temérdek zamat. Gyümölcskosár, sárgabarack lekvár és egy nagyon finom, egyedi, zöldteás fanyarság. Ahhoz képest, hogy elég szorosan figyelemmel kísérem a pince életét, valahogy eddig nem akadt fel a szűrőmön ez a bor. Stephanie azt mondta, hogy évekig bujtatta őket, mert nem volt elégedett vele. Utánanéztem a neten és nem sok helyen találtam utalást erre a borra, egyetlen kivételt épp az egyik kedves olvasóm szolgáltatta, aki a tavalyi év legjobb borai közé lajstromolta be. Igen figyelemre méltó bor, egyből a hatása alá kerültem, remélem a pince varázs elmúltával itthon is fog ekkorát szólni és akkor az idei listámon nekem is előkelő helyen fog szerepelni.

Jövőre velük ugyanitt.