Amikor elkezdtem a blogot, elterveztem, hogy amint lehet, a legnagyobb kedvenceimről is írni fogok. Az “amint lehet” mondjuk legyen egy hónap. Most, hogy a naptárra nézek, a mai nap az utolsó, hogy ezt megtegyem, hisz ma zárul a blogom első hónapja. Vannak olyan terveim, amit képlékenyen tervezek, “majd akkor lesz, amikor eljön az ideje” alapon. Ezt nem akartam ilyennek. Komoly hiányosságnak érezném, ha az első hónapban nem írnék legalább egyszer a Tokaj Kikeletről. Nagyon nagy kedvencem. Ilyen minőséget egyedi stílussal párosítani nem mindennapi kihívás lehet.

Múlt héten névnapoztunk egyet, s mivel nem ünnep az ünnep egy finom, édes Tokaji nélkül, ennek örömére kidugóztam jelen írásom tárgyát. Késői - októberi - szüret, 3 fajta szőlő házasításából (70 hárs, 15 zéta, 15 furmint). 5 hónapig volt hordóban palackozás előtt. 72g cukortartalmával nem igazán nevezhető folyékony méznek, de nem is baj. Nem ugrik ki a pohárból, de azért jelentős illataromával rendelkezik. Főként gyümölcsök érződnek, úgymint a kajszibarack és a sárgadinnye, emellett a füszerezésről egy kis akácméz és virágok gondoskodnak. Az aszús szemek diszkréten, de jól kivehetően érezhetőek. A szájban ezen aromák mellé még bejön egy kis ananász és citrom is. A savak és a cukor nagyon ritkán megtapasztalható harmóniája jellemzi. Szájban hosszú másodpercekig tartva se indul be a túlzott nyáltermelés, se a cukor nem ragasztja össze a szájpadlást.

Szuper elegáns és kifinomult. Ritka, hogy egy bor ilyen tiszta érzetet hagyjon maga után. Csak frissesség marad, gyümölcsökkel. Egy hajszállal kifinomultabb, mint a Nobilis Amicus 2008, ami viszont komplexebb és hosszabb a lecsengése. Egyiket is, másikat is minden este eliszogatnám, ha bírná a pénztárcám. Stabil 7 pont (90). Pincearon-nál és a kezmuvesborokhaza-nál még kapható.