Azt hiszem, idén nem sok rosét fogok inni. Az utóbbi idők siller ínsége lassan megtörni látszik. Nem is olyan rég, még jó, ha 3 termelő volt a látókörömben siller ügyben: Hemiann Fuchsli, Légli Géza pirosbora és Gál Lajostól szintén ezen a néven forgalmazva egy siller. Mostanság aztán beindulni látszik sok mindenki más is: Ráspi, Karner, 5 fajta Fuxli és még megannyi más. Az árkülönbség is olvadni látszik a rosék és a sillerek között, arról nem is beszélve, hogy a nyári étkek mellé mennyivel tartalmasabb társ tud lenni egy komolyabb siller.
Ez a második Fuxli , amihez szerencsém volt eddig, ezek alapján biztosan nem fogok tétovázni, ha újra lesz lehetőségem másikat megpróbálni. Színe, mint egy hígabb céklalé, illata málnás-meggyes, intenzíven gyümölcsös, savai nem túlzóak, teste nem túl nagy, tiszta érzetű gyümölcsös bor, egy kis zöldfűszerrel a lecsengésben. Ebben a kategóriában nekem négy hiba lehet, ami elrontja az élvezetét egy ilyen bornak: kevés gyümölcs, túlzó savak, magas alkohol illetve túlzottan kesernyés íz. Szerencsére itt semmi ilyesmiről nincs szó, így a stabil 5 pont (85) mindenképpen kijár. Szerintem jó vétel, de úgy érdemes raktározni, hogy elfogyjon még az utolsó melegebb őszi napok alkalmával, mert nem valószínű, hogy később is ilyen élményt nyújt majd.
Lecsóval a legjobb, annyira egy világ, mint a borsó, meg a héja, akár rakhattam volna a bor-étel párosítás második részébe, de azért egy lecsóról mégsem írhatok receptet.