Néhány éve még a világ egyik legdivatosabb fajtája volt, de az utóbbi időben kicsit megkopott a népszerűsége, ennek ellenére világszerte szinte az összes fontosabb bortermelő országban termelik. Nekem pont ez az egyik legvonzóbb tulajdonsága, érdekes látni hogy egy fajta a különböző területek adottságainak és a borászati munkálatoknak köszönhetően mennyi arcát tudja mutatni. Így egyszerre izgalmas és unalmas, populáris és vérkomoly, vajas krémes vagy gyümölcsbomba vagy akár folyékony tölgyízű. Nekem a kezdeti időkben a kedvenc fajtám volt, egész jó áron el lehet érni a stabil élvezetes ivóbor kategóriát. Az ízek amiket kiéreztem belőle sokkal élvezetesebb és könnyebben értelmezhetőek voltak, mint a rajnai petrolossága, a sauvignon blanc zöldes-füves ízei vagy az olaszrizling néha fárasztóvá váló mandulás kesernyéssége. Ami akkor tetszett aztán unalomba fordult, nem hozott sok izgalmat számomra egy ideig, aztán jött és megmaradt a Tokaj mániám furmintal és főleg hárslevelűvel. Néhány izgalmasabb találkozás után, most tudatosan fordultam vissza az egykori nagy kedvencemhez, összeválogattam egy relatív széles merítéssel néhány palackot, majd lesz a végén valami konklúzió is, vagy nem.
Ezek a borok biztosan szerepelni fognak az első körben, mert már megittam őket:
Günzer Zoltán Chardonnay (Villány) 2011, Lehman Barosa Chardonnay (Ausztál) 2009
Szecskő Chardonnay (Mátra) 2011, St. Michelle Chardonnay (USA) 2010, Kumeu River Estate Chardonnay (Új-zéland) 2009
Szívesen venném, ha kommentekben kapnék olvasói ajánlásokat, hogy milyen ismert vagy ismeretlen chardonnaykat rakjak még a sorba, ki mire lenne kíváncsi.
A mai posztot Günzer Zoltán 2011-es borával indítom és a többiek egyesével jönnek majd külön-külön posztokban:
Az utóbbi időkben három borvidékünkről ittam jó minőségű Magyar Chardonnayt: Balatonboglár, Mátra és Villány. Villányban a csúcsot ebben a műfajban a Sauska prezentálta nekem manapság, most inkább a fősodortól egy kicsit messzebb álló pincészet borát választottam kezdésnek. Illatában mogyoró, pirított magvak, száraz virág és egres. Szájban krémes érzetű, de elmarad a randevú a gyümölcsökkel, kicsit egysíkú és egynemű. Semmiféle komplexitás vagy mélységet nem fedeztem fel benne. A korty közepét még frissen tartják savai, sajnos a végére elfogy a lendültet és az alkohol átveszi az irányítást az ízlelőbimbókon és a torkot is kissé túlfűti.
4- 5 pont között (84) van.