Azt kell, hogy mondjam, a sok hiányosság mellett egész jól áll a szénánk és nem máshol, mint a lowbudget kategóriában. Egy ideje vizionálják különféle helyeken, hogy a belépő borok kategóriájában (3-5 euro vagy 800-1500 forint) az újvilági borgyárak úthengere (mint például az Aldi csilei csodái) hamarosan megpecsételi a hazai borok sorsát. Namármost, az utóbbi 3 hónapban egész mélyet merítettem a hiperek kínálatából, igaz sokat nem kockáztattam, ebben a kategóriában jól bevált nevek (Nyakas, Hilltop, Feind) mellett egyedül a felsőházból lekukucskáló Gróf Buttlerrel egészítettem ki a szortimentet. És milyen jól tettem. Azt kell, hogy mondjam, semmilyen komolyabb borhibába nem futottam, mivel csak és kizárólag csavarzáras tételekkel tettem próbát, így szerencsére a dugósság eleve nem játszott szerepet.

Hogy Nyakaséknál minden rendben van, azt eddig is tudtuk, bár éppen az egyik aduászuk, az irsai idei kiadása nem tetszett annyira, mint az előző években. Szájban nagyon könnyed, már-már túlontúl is az. Persze egy irsaitól nem várok nagy szerkezetet és összetett ízvilágot, de azért ez már szinte vízszerűnek hatott, ennek ellenére igazi nyári csemege bor, a stabil 4 pontot most is hozta visszakézből. Az Aligvárom teljesen megérdemelten kapott bestbuy díjat a Pannon Bormustrán, jót tesz neki a házasítás, a több fajta karakterétől komplexebb és kerekebb lesz az összkép, az utóíze pedig sokkal hosszabb és erőteljesebb, mint az irsainak, stabil 5 pont.

Ezer alatt szinte csak a Hilltop tud egyenletes minőségét szállítani. Igaz nem sok mindent ígérnek, de azt maradéktalanul be is tartják. A királyleányka tipikus, igazán kellemes tavaszi virág illatot áraszt, grillsütéshez vagy fröccsözni kiváló, tiszta érzetű, minden szempontból megfelelő itóka. 800 forint körüli árával abszolút jó vétel,4 pont. Az irsai nem tetszett igazán, lecsengésében van egy kis gejjség, ez csak 3 pont, de simán vállalható. Az olaszrizling ellenben nagyon klassz lett, kellően fajtajelleges, de szerencsére a keserű mandula nem harapódzott el benne túlságosan. Jóízű, friss és elég tartalmas is, csak egy hajszállal gyengébb, mint Feindéké, 4-5 pont között van, de közelebb az utóbbihoz. A rosé, ami tisztán merlotból készült és már 7-800 körül kapható, gyümölcsös és üde, ezekben a kánikulai napokban nem is kell több, el is éri a 4 pontot.

Az idei sztár nálam a Feind volt, zsinórban 3 tétel is igen jól vizsgázott. A muscat ottonel zamatos volt és jól állt neki a kis maradékcukor, az olaszrizling fajtajelleges és karakteres, friss savakkal és kellemes lecsengéssel, simán 5 pont, a cabernet (2011) pedig talán a legjobb magyar olcsóvörös, amit valaha ittam, gyümölcsös, picit fűszeres, fát maximum a raklapon látott. Ez is 5 pötty.

A Gróf Buttler csak egyetlen borral képviseli (cabernet 2009) magát ebben a szegmensben, de ennél jobb mézesmadzagot nem is húzhatnának a minőségibb tételekre ácsingózó tömegek részére. Illatában tipikus cabernetes jegyek, erőteljes meggy és szeder illattal, mellette bónusznak egy kis egries zöldesség, főleg paprika formájában. A 15-ös alkohol nem fűt be túlságosan, a savak nagyon fiatalos érzetet adnak neki. Főzni is és inni is jó belőle, ezerötért nem nagyon van kihívója a hazai cabernet palettán. Szintén jó szívvel tudom ajánlani. Stabil 5 pont.

Piszok jó lenne, ha az átlag magyar számára ezek a borok jelentenék az alsópolc fogalmát, de sajnos a realitás az, hogy van minőségben sok szinttel ezek alatt jócskán a kínálatban és azok volumene a minőségükkel inverz módon növekszik. A fenti italok szép példák arra, hogy van remény és a 3-4 eurós kategóriában sem kell feltétlenül külföldit választanunk.