Szerintem mindenki találkozott már olyan borokkal, amelyeknél minden a helyén volt: klassz savak, szép egyensúly, szépen tálalt fajtajelleg, de valahogy mégsem tudta levenni a lábáról.
Én is így voltam bejegyzésem tárgyával.

Elég sötét, szalmasárga szín, illata egy csöppet fülledt, késői szüretes, tán még botritiszes szemek is kerültek bele. Némi szellőztetéssel kapunk egy kis marcipán illatot is mellé, ami egy kis izgalmat kölcsönöz neki. Kortyolva két meghatározó érzetet kapunk: az első, hogy - sajnos - sok a fa, a második, hogy szerencsére, még így 4 évesen is példásan szép savszerkezete van.
Krémes testéhez kifejezetten jól passzolnak az extra élénk savak, de sajnos a fa íz végig jelentős marad. Valószínűleg nagyon jól megválaszthatták a szüret időpontját, emiatt a késői szüretes hangulatot szépen egyensúlyozzák a savai. Érzésre van benne egy csekély mennyiségű maradékcukor is. Nagyjából azonos minőséget képvisel a néhány napja kóstolt Orsolyával, ezt is szerettem, de nem varázsolt el.  5 pont teteje (86).

Már jó néhány alkalommal megfigyeltem, hogy egy hosszabb kóstolósor közben a szájpadlás felfrissítésének legjobb módja egy pohár pezsgő. Szerencsére most sem csalt meg ez az elméletem, pár korty pezsgő sikeresen felkészített a további ízek megtapasztalására a bika intenzitású aszú után is.

Az évjárat kóstolása előtti felvezetésből kiderült, hogy a 2009-es szüret szerencsésen indult a Királyudvarnál. Október 11-én szüreteltek, másnap elkezdett esni az eső, ami kisebb szünetekkel egészen a következő év júliusáig tartott. Ebben az időszakban kb 600 mm eső esett, ami az átlagos érték többszöröse.

2009 Sec
Középarany szín. Friss, citrusos, körtés illattal nyit. Összetételében szokásosan a Furmint dominál (vegyesen a Perce, Lapis és Henye dűlőkből), emellett 20% Hárslevelűt is tartalmaz. Szép arányaiért az azonos mértékű cukor és savtartalma felelős (6,3g). Lecsengésében a grapefruitos aroma van előtérben. Erős 6 pont (89).


2009 Demi Sec
2010-ben nem lesz demi sec (3 napot csúsztak a szürettel, ezért minőségi okokból folyóborként értékesítették). Így, aki ki akar tartani, míg megérkeznek az új évjáratok, érdemes lesz betárazni ebből a tételből, annál is inkább, mivel nekem ez a nap egyik legjobb bora volt.

Jellegében természetesen vannak hasonlóságok az előzővel, de számomra minden tekintetben felülmúlja azt. Szebb arányok, nagyobb test, sokkal izgalmasabb - egzotikus gyümölcsös - illat és ízvilág, és ami a legfontosabb, hogy sokkal jobban csúszik.

Hwang úr felidézett egy kérdést egy korábbi kóstolóról, miszerint “milyen ételek passzolnak a demi sec mellé”? Erre azt válaszolta: “A kérdés nem jó, így szól helyesen: mi NEM megy mellé..?” Amerikában steak house-okba is szállít a Királyudvar partnercége és állítólag még egy steakkel is simán elbír ez az ital. Személy szerint sajnálom, hogy hazánkban nem népszerű ez a kategória, én mindig nagy élvezettel fogyasztom. 7 pont (92).


2009 Lapis Furmint
A Lapis dűlő öregtőkés, teraszos részéről származik. A Királyudvarnál annyira nagy becsben tartják ezt a területet, hogy innen készítik az oltványokat, amiből a Perce dűlőben lesz később telepítés. Ez már közelebb van a 2008-as év fantasztikus mínőségéhez, mint a 2011-es. Illatában és egész karakterében engem nagyon emlékeztet a Bodrog-Borműhely 2009-es Meséséhez, bár abban jóval több volt a cukor. Krémes felszínű, kedves, gyümölcsös-virágos ízvilágú bor. 7 pont (90).

2009 Lapis Hárslevelű
2 év kihagyás után tért vissza ez a bor a kínálatba. Nagyon lassan indult be az erjedés és sokáig tartott, így sok időt töltött finomseprőn, de battonage-t nem alkalmaztak.

Színe sötétebb, mint az előzőé, közepes intenzitású arany. Csak 4 grammal több cukrot tartalmaz a Lapis Furmintnál, de édesebbnek hat. Teste is sűrűbb szövésű, ízvilágában a virágos jegyek a jellemzőek. Utóízéből fokozatosan eltűnik az édesség érzet, ez által is könnyedebbnek hat. 6 pont (89)

2009 Ilona Cuvée
Összetevői: 55% Furmint, 15% Hárslevelű és 30% Sárgamuskotály.
A kisebb savaknak (6,9) és talán a magasabb alkoholnak (11,5%) is köszönhetően édesség érzete közel azonos az aszúéval. Illatában egyértelműen tetten érhető a hangsúlyos
muskotály arány. Szájban sokáig tartva enyhén likőrös jegyeket fedeztem fel benne. Ízében a cukros mézesség a meghatározó, kandírozott narancs és aszalt kajszibarackos jegyekkel.
Töménysége ellenére remekül fogyasztható. 8 pont (93).


Néhány a vendégek kérdései és Anthony Hwang válaszaiból:

Gondolkozik-e vörösön tokajban?
Nem, szerinte nincs értelme, sőt Sauvignon Blancnak, Chardonnaynak és Rizlingnek sincs.
Helypazarlásnak tartaná, mert a három nagy tokaji fajta mellett nem érdemes ezeket itt termelni.

Milyen paraméterek mellett szüretelik a pezsgőnek való szőlőt?
Erre kitérő választ adott, pontos paramétereket nem mondott, mivel elmondása szerint titoktartási kötelezettségei vannak a francia kormány felé a pezsgő készítési technológiákról.

Ki a névadója az Ilona Cuvéenek?
A felesége. :)

Mi a véleménye a Kövérszőlőről és a Zétáról, terveznek-e ezekkel a fajtákkal a birtoknál?
A Kövérszőlő aszúba jó lehet, mert jó cukor gyűjtő, de önállóan nem palackozná.
A Zéta abszolút nincs tervben.

Tegnap a Királyudvar évjárat bemutatóján jártam. A rendezvény 2 részre volt osztva, az elsőben a frissen palackozott 2011-es tételeket kóstoltuk a 2008-as birtok aszúval és a 2009-es Henye pezsgővel együtt. A második felvonásban a hamarosan a boltokba kerülő 2009-es évjáratot mutatta be Hwang úr Kató András segítségével.

Anthony Hwang jó előadó hírében áll, ezt most is bizonyította. Közel 2 órán át beszélt, egy percig sem volt unalmas, látszott hogy nagyon komolyan veszi a rendezvényt de ugyanakkor laza és humoros is volt. A szervezés ismét profi volt, jó helyszín, tömeg nélkül, megfelelően behűtött borokkal. A kóstolás megkezdése előtti bevezetésben a 2011 évjáratról kaptunk információkat. Összességben erős évjáratként tekintenek erre az esztendőre a Királyudvarnál, hűvösebb nyárral, meleg sok napsütéses órával megáldott augusztussal és szeptemberrel. Nagyjából olyan volt 2011, mint 2008 és 2009 keresztezése, olyan szép éles savakkal szüreteltek mint 2008-ban és olyan tömény, jó struktúrák alakultak ki mint 2009-ben. Ezek a feltételek a szárazboroknak kedveztek, 2011-ben nem lesz aszú. 5 bor készült: Sec, Demi Sec, Lapis Furmint, Lapis Hárslevelű és az Ilona cuvée.

A negyedik éve tartó biodinamikus gazdálkodás eredményeképpen nem kell annyi maradékcukor a szép egyensúly kialakításához mint előtte, így várhatóan az lesz a tendencia hogy a Sec esetében kevesebb maradékcukor lesz a jövőben.

2011 Sec
Egészen halvány citrom szín. Kicsit nyers érzetű a savkészlete, de emellett szépen érezni a gyümölcsös-virágos aromákat is, fehérhúsú őszibarackot elsősorban. Teste közepesnél kisebb a korty végén meglehetősen száraz érzetet hagy maga után. Lecsengésében a cseres ízek is jelentősek. 6 pont (88)

2011 Lapis Hárslevelű
Nagyon magas cukorral szüretelték az alapanyagát, féltek is az erjedés beindulásától, de szerencsére szépen elindult. Illata hárslevelűtől szokatlanul zárkózott, kissé fülledt gyógynövényes érzetű. Nagy krémes test, szép szerkezet, de ízei nekem nem a tipikus virágos-gyümölcsös hársat idézik, kicsit sok a cseres és a kesernyés hatás. Hwang úr nem híve a nagy alkohol tartalomnak de ő itt elégedett volt a 15%-os szinttel.  6 pont (88)

2011 Lapis Furmint
Egy fokkal még világosabb szín, egzotikus gyümölcsös illat szép ásványossággal. Paramétereiben a 2008-asra hasonlít (12% alc, 55-60g cukor, 8 sav) élvezhetőségében még nem igazán. 6 és 7 pont határán (89)

2008 Birtok Aszú 6 puttonyos
A Királyudvarnál úgy gondolják ez az évjárat hasonlóan nagy lehet aszúban mint a 1999-es és a 2002-es. 10% alkoholszint mellett 210g maradécukorral és 9,8 savval rendelkezik. Komoly mélyarany szín a szélein borostyános árnyalatokkal. Illata komplex és kívánatos,benne aszalt kajszi, akácméz, mazsola és egy csipetnyi dohány. Hwang úr ezen a ponton megjegyezte hogy szerinte a gombás illat aroma kerülendő és hibának tartja és örül neki hogy itt nem érezhető. Nagyon szép szerkezete van de a cukor kicsit elfedi a gyümölcsös ízeket. Íze nem olyan komplex mint az illata volt, elsősorban a mézes és aszaltos jegyek dominálják. Lecsengése hosszú és pazar, maga után hagy egy nagyon finom, kandirozott gyümölcsös hatású réteget a szájpadláson és az íny körül. Eléri a 8 pontot (93)

2009 Henye Pezsgő
Összetétele: 87% Furmint, 13% Hárslevelű
Pezsgőarany szín. Illatában citrusok, keksz és élesztős-gyümölcsös süti illat. Nagyon intenzíven robban a szájban, a buborékok pont jó mennyiségben vannak jelen benne. Finoman kesernyés útóíze van. A második erjedés beindításához nem használtak tirage-likőrt, mert elegendő maradékcukor volt benne, így nem kellett rásegíteni. A végére 6,7g cukor maradt, ami így Brut kategóriának felel meg. Nagyon limitált pezsgős tapasztalataim miatt nem írok pontszámot, de az biztos, hogy nekem nagyon tetszett, különösen az aszú után volt elképesztően frissítő élmény. Hwang úr szerint a rentábilis tokaji birtokoknak egy fontos építőköve lehet a jövőben a pezsgő.

Folytatásban a 2009 évjárat debütáló borairól lesz szó, és Hwang úr a résztvevők kérdéseire adott válaszait is igyekszem összeszedni.

A Királyudvar “testvérbirtokán”, a Loire völgy jobb partján fekvő Vouvray bortermelő vidéken található Domaine Huet csak és kizárólag Chenin Blancal foglalkozik, azzal viszont mesteri szinten. A Palettájuk ennek ellenére elég széles, a habzóboroktól kezde a száraz és félédes borokon át egészen az édesekig vezet. Érdekesség, hogy ez a halvány színű, érdes savú, könnyedebb stílusú bor legendásan hosszú életű, ilyen tekintetben akár versenyre kelhet egy portóival vagy egy komoly német rizlinggel is.

Ha egy mondatban kellene összefoglalni az érzésemet ezzel a borral kapcsolatban, akkor azt mondanám: buborék nélküli pezsgő. Színe kivételesen tiszta, csillogó halvány arany. Nem túl intenzív citrusos illata után az első korty egyből betölti a száj minden részét. Ízbomba, tiszta, nagyon friss érzetű és erőteljes. Pezsgőhöz hasonló kekszes, virágos ízében jócskán vannak citrusfélék egy kis körtével vegyítve. A korty közepét kicsit nyers érzetű savak uralják, szikár érzetet keltve. Hosszú és gazdag lecsengése az ínynél krétás-poros érzetet hagy maga után. Érdekesség, hogy szimatolásnál, ha beledugom az orrom, akkor savas-citromos, ha csak távolról próbálgatom, akkor hársas-virágos, könnyed hangulatú. Egyelőre még finoman csipked a sav, de érződik, hogy ez még besimul majd az évek folyamán. 7 pont (90), de lesz ez több is 2-3 év múlva.

Terroir Clubban és a Dropshopban is kapható (utóbbiban mostanság kóstolható is) 6.000 Ft körül.

Szerdán Királyudvar évjárat bemutató lesz, ezért felkészülés gyanánt hétköznap megnéztem, hogy a “testvér birtokon” hogy állnak (erről még a héten írok), illetve hétvégén bontottunk egy Lapis Furmint 2008-ast. Kicsit kakukktojás ez a bor, Tokajban az édes boroknál - még a legkönnyedebb késői szüreteknél is - a cukortartalom el szokta érni a 80g körüli értéket, de itt éppen csak eléri a 60g-ot, ezáltal kicsit olyan, mintha saját magának állítana fel egy új kategóriát, aminek rögtön el is foglalja a trónját.

Nagyon szép látványt nyújt már kitöltés közben is, szép színe az olajos, hömpölygő mozgással kombinálva igazán megkapó látványt nyújt. Illatában citrusok, virág és éretlen sárgabarack keverednek.
Nagyon ritkán találkozok ekkora testű, igen koncentrált borral, ami ennyire könnyed és finom. Az egyetlen pici kis szépségfolt a kis mennyiségű, de mégis érzékelhető szénsav volt, ami amúgy nem szokott zavarni, de itt egy kicsit csipkedve a nyelvemet, rontott egy parányit az összképen. Szájban vibrálnak a savak, a cukor csak finoman mutatja magát, az egész ízvilág olyan, mint egy finom, könnyed sütemény, krémességgel és citrom reszelékkel. Lecsengésében a citrusok, elsősorban a grapefruit majdhogynem feledteti, hogy édesbort iszunk.

Talán az egyik legcizelláltabb bor, amit az utóbbi időben kóstoltam, és talán ez annak is köszönhető, hogy tudatosan - a botritiszes szemek mellőzésével - igyekeznek a Királyudvarnál ebben az édesborban is megmutatni a dűlő és a fajta szépségeit. Harmadnapra nemhogy tartja magát, de egészen kivirul, nyolc pont határát súrolja. Talán a kisebb cukortartalom miatt szerintem érdemes a szokásos desszertbor fogyasztási hőmérséklet felett fogyasztani. Nagyon jó mérőfoka számomra egy bornak, hogy mennyire sajnálom, ha kiürül a palack. Ez után, ha lett volna még egy palack, biztosan kidugóztam volna, de sajnos nem volt. 7 pont legteteje (92), de csak azért vagyok ilyen szűkmarkú, hogy a szerdai sornak maradjon még hely a magasabb tartományban.

Sosem hittem volna, hogy egy aszúval kapcsolatban az egyetlen kritika, amit meg tudnék fogalmazni, hogy egy kis édességet még elbírt volna. A Tokaj Nobilis a 2002-es évjáratban palackozott első ízben aszúkat és mivel elég sok volt az aszúnak való alapanyag, így készítettek belőle kisérletképpen egy 3 puttonyosat is. Azóta sem álltak elő semmi hasonlóval ebben a kategóriában, valószínűsítem, hogy az így is elég széles palettájukat nem akarták tovább bonyolítani.

Illatában - ami közelebb áll egy szamorodnihoz, mint egy aszúhoz - szép kerek egészet alkotnak az összetevők: mazsola, aszalt gyümölcsök és füstösség. Színe élénk mélyarany. Ízében mazsola keveredik sárgabarack lekvárral és az egész mögött ott bujkál egy kis füstös cseresség, ami a legjobban a fekete teához társítható. Könnyed és dinamikus közepes nagyságú testéhez szépen passzol a nagyon magas, de nem harsány savkészlete. Étvágygerjesztőnek sem utolsó vacsora utáni lezárásként ittuk, de 2 pohár úgy meghozta az étvágyamat, hogy be kellett iktatni még egy vacsorát.. fogyókúrázóknak abszolút nem ajánlom.

Tíz év nagy idő, de hihetetelenül jól tartja magát, frissessége alapján simán elhittem volna, hogy egy három évessel van dolgom.Manapság kihalófélben van a 3 puttonyos, mint kategória, ezért hirtelen most nem tudom összevetni semmivel, de szamorodni kategóriában kétségkívül szépen megállná a helyét. 7 pont (90)

A 2009 évjárat Egerben nagyon kedvezett a rizlingnek, valószínűleg ezért lett abban az évben a hetedhét házasításból színtiszta olaszrizling.

Szép tónusú, szalmasárga szín. Közepes testű, finom, olajos-zsíros érzetű felszínnel. Nem az a tipikus olaszrizling fajtajellegű, nincs számottevő mandulás-kesernyés íz, sem túl metsző savak, van ellenben egy remekül fogyasztható, hibátlan kis alapbor. Vakon inkább valami fehér házasított birtokbornak tippelném, illatában az egyik összetevő egy kedves, virágos vonulat, ami a hárslevelűre emlékeztet. Talán egy kis késői szüretes édeske is társul hozzá. Ízében a zöldfűszeres, pikáns aromák dominálnak.

Klassz kis gasztrobor, nagyon jó vétel. 1700 körül kapható, de az Esszencia borszerda akcióban 1300 Ft-ért osztogatták. Erős 5 pont (85).

Hiába, a Mátra mégis az illatos, könnyed fehérborok hazája. :) És tényleg, a nemrég kóstolt pompás Szecskő Julianna után egy másik jeles képviselő ebből a kategóriából. Papíron halmozottan hátrányos helyzetű: Mátrai borvidék (sokak szemében még mindig csak “egy a sokadikból”  Magyarországon), a közvélekedés szerint a legkevésbé eladható félédes kategória (bár nekem számos kedvencem került már ki innen) és a rettegett 2010-es évjárat (szerencsére mostanában gyűlnek a pozitív ellenpéldák).

Olaszrizling és Veltelini házasítás. Kicsit tartottam a 2010-es metsző savaktól, de a 15/g maradékcukor bizakodásra adott okot. Már kint van a 2011-es évjárat is, de gondoltam, hogy mielőtt kipróbálom, előtte megnézem ezt is, hogy lássam mekkora előrelépés lesz a két évjárat között. Színe közép citrom, illatában a gyümölcsök közül a szőlő aroma dominál, némi nyers érzetű, fehér-húsú őszibarack kíséretében. Illatában és ízében is érezni a Veltelini (zöld)fűszeres aromáit. Jelentős mennyiségű savait szerethetőbbé teszi a maradékcukor, szép arányos és könnyed kortyot varázsol a poharunkba. Alkohol tartalma (11,5%) alapján is a “kérek még egy pohárral” kategóriába tartozik, csúszik magában is, de friss üdesége miatt a legtöbb tipikus tavaszi ételhez el tudom képzelni, akár egy párolt spárga, akár egy grill cukkini mellé. Utóízébe egy kis kesernyét csempész az olaszrizling. Szép bor, ezek alapján nagyon várom a várhatóan még jobb 2011-est. Erős 5 pont (86). Az Esszencia borszaküzletből még rendelhető 2400 körül van.

Új-Zéland borászatának szíve a déli sziget északi csücskén fekvő Marlborough. Annak ellenére, hogy a hetvenes évek előtt gyakorlatilag nem volt itt egy talpalatnyi szőlő sem, ma már az ország szőlőinek nagyobb része ezen a borvidéken lelhető fel. A Sauvingon Blancnak elévülhetetlen érdeme van ebben a hihetetlen növekedésben, igaz a legjobb tételek a Cloudy Bay körzetből származnak, ezt a bort ettől néhány mérföldre délre, a Pegasus Bayben szüretelik.

Vizes citrom színe nem kölcsönöz neki komoly belépőt. Első szippantásra szőlő ízű, szénsavas üdítőital illata van. Hiperintenzív zöld illat árad belőle, de van benne egy kis érdekes, kénes-szúros-gyógyfürdős buké is. Nem sok gyümölcsöt lehet fellelni benne, “tipikus” vizes, vágott füves illata van, ami csak úgy hömpölyög elő.

Az első korty után azt gondoltam, hogy olyan, mint egy felturbózott Nyakas Irsai Olivér, recsegősebb savakkal és egy kis szénsavval, vagy mint egy alkoholos bodza szörp. Ízében a  trópusi gyümölcsök mellett érezhető még egy kis bodza és egres is. Negatívuma az enyhén mesterséges összhatás, pozitívuma a nagyon friss és üdítő élvezet, amit kapunk. Közepes lecsengésénél az íny környékén határozott citrom íz érezhető. Élvezetes, de nem emlékezetes bor. Erős 5 pont (85).

Erős kezdés után még erősebb folytatás. Színe citrom- egy árnyalattal mélyebben csillog, mint a Szil-völgyi -, peremén világos arany foglalattal. Illata elsőre kicsit punnyadt. Sokkal kevésbé friss, mint a Gizella, de pár perc után kinyílik és nagyon szép, sokrétű illattal rukkol elő. Az őszibarack és a déligyümölcsök mellett finoman belengi egy érdekes illat, amit legjobban a camemberthez tudnék hasonlítani. Soha ilyen illatot nem éreztem borból, abszolút finom fanyarságot kölcsönöz neki és finoman belesimul az összképbe. Illatára, de amúgy az egész borra jellemző, hogy nagyon sokrétű, sok rétegű, mégis nehéz szálazni, kiemelni egy-egy ízjegyet vagy illatfoszlányt belőle. Az illata változatos, játszik az érzékeinkkel; többször próbálva sem mutatja ugyanazt az arcát, a végén már töppedt szőlős, tömör, édeskés illatok is megjelennek benne. Nagy test és hosszú lecsengés, amiben egy finom sós-ásványos, gyógynövényes fanyarság az úr és a gyümölcsök fokozatosan elhalványulnak a végére.
Az egyik legkomplexebb, legbonyolultabb fehér bor, amit eddig kóstoltam, de nem kevésbé szórakoztató vagy finom. Ha valakinek nagyon röviden el szeretném magyarázni, hogy milyen is egy nagy, komplex száraz tokaji, egyszerűen csak töltenék ebből egy pohárral, mert minden szónál többet érnék el vele, ebben egészen biztos vagyok. Egy fél órácskát minimum érdemes elücsörögni felette. Sok ilyen jöhetne még. 7 pont teteje (92).

Múlt hetén megint meglátogattam a dropshop-ot. Három bort kóstoltam, közülük az elsőről írok ma. Ahogy beléptem az ajtón, azzal a kérdéssel fogadtak, hogy érdekel-e a Gizella Szil-Völgy Furmintja, mert a végét járja a készlet. Természetes azonnal buzgón igent bólogattam. A  lelkesedésem tovább szította, hogy a “csere” palack a DZ Veres Furmintja lett, úgyhogy le is foglalóztam abból is egyet a második körre, amiről a következő bejegyzésben esik majd szó.

Rendkívül korlátozott számban palackozott, első évjáratú válogatás ebből a dűlőből. Világos citrom színe könnyedebb tartalmat sugallt, mint amit utána tapasztaltam. Illata csábító és elegáns, kavarognak benne a furmintos jellegzetességek, úgymint a körte és az alma. Emellett van benne jócskán a Hárslevelű virágos könnyedségéből is, ami azért meglepő, mivel 100% Furmint alapú ez az ital. Talán tartalmaz botritiszes szemeket is, mert van egy kis tokaji későiszüret illata, bár erről nincs információm.

Teste közepes, nagyon finom érzetű a sav készlete, emellett semmilyen zavaró fás jegyet nem tapasztaltam. Az ásványos érzet mellett jócskán vannak gyümölcsök is: lime, grapefruit, zöldalma és primer szőlő ízek. Krémes, simogatóan sima felszíne finoman kényezteti a nyelvet, nagyon kellemes a kortyközép és az utóíze is. Nagyfokú harmónia minden részletében. Lecsengése tiszta, hosszú és ásványos. Klasszis bor egy lassan a legjobbakhoz felérő pincéből. 7 pont (90)

Itt és itt már írtam a kóstolt borokról, most a maradék jegyzetekből kanyarintok egy összefoglalót, némi késéssel, “jobb későn, mint soha” felkiáltással.

Bock Capella 2006
Téglás-barnás gránát szín. Nincs olyan tejes-krémes illata, mint a korábban kóstolt Librának. Sok benne a tannin és az alkohol, a kevesebb több volna. Ízvilága közepesen komplex, sajnos a feketebogyós gyümölcsaromák kissé túlérett jelleget mutatnak. Lecsengése közepes és kellemesebb, mint a kortyközép, bár az alkohol kicsit befűti és édessé válik tőle. 7 Pont (90)

Gere Kopár 2008
Színe nem tipikus feketébe hajló csúcs Cuvee szín, hanem közép rubin árnyalatú. Illata sem igazán komplex, inkább a szokásosnak mondható villányi, szeder, füst és vanília érződik belőle. Ízben viszont itt találtam meg az egyik legszebb egyensúlyt a hordós aromák és a gyümölcsök között. Csersava nem túlzó, bár lecsengésében kicsit horzsol. (A borászat kóstoltatója szerint is ráférne még egy kis palackos érlelés.) 6 pont (88)

Tiffán Cuvee Carissimae 2008
Vaníliakrémes, nagybor illat. Az illatolás utáni első korty cseppet csalódás, a gyümölcsösség fokozatosan elillan, helyébe a keserű étcsokis ízek lépnek, emiatt kicsit túlzottan füstös és fanyar ízvilágba fordul át. A vége csontszáraz. Ezután a kóstolás után egy jelentősebb szünetet kellett tartanom, hogy valamennyire visszanyerjem az irányítást az ízlelőbimbóim felett. 6 pont (86)

St Andrea Hangács 2008
Pompás, fekete meggyes, cseresznyés illat, kellemes hordófűszerekkel. Savai kellően izgalmassá teszik a bort, ehhez a tannin szépen asszisztál, nem telepedik rá a gyümölcsös frissességre. Rendkívül erős 6 pont (89), bár kicsit mélyebb komplexitással és hosszabb lecsengéssel még akár több is lehetne.

Heimann Barbár 2009
Tiszta, intenzív, szépen csillogó bíbor szín. Komplex ízvilágát a sűrű, meleg, gyümölcsös illat, a túlérett, de nem lekváros szilva és feketeribizli vezeti. Savai kicsit élesek, tanninja kellemes, sima érzetű; nem kapar, nem harap. Édeskés jellegű, zamatos, mediterrán hangulatú bor. Pozitívuma a kifinomult hordó használat és a durva, száraz tanninok mellőzése. Kellemes lecsengésével jó emlékeket hagyva, benne volt az aznap kóstolt borok élmezőnyében. 7 Pont (91)

Kreinbacher Syrah 2009
Nagyon szép, hűvös karakterű, de izgalmas illat és ízvilágú bor. Áfonyás, szilvás ízét fűszerek foglalják szép keretbe, elsősorban finom borssal. Érezhető mennyiségű, de rendkívül kellemes érzetű csersavval rendelkezik. Lecsengése hosszú és még talán több élményt nyújt, mint a kortyközép. Óvilági elegancia, újvilági élvezet. 7 Pont (90)

Gere Syrah 2008
Hasonló ízek és illatok, mint a Kreinbachernél, de eleganciában elmarad mellette. Ezzel nem ezt a bort akarom elmarasztalni, hanem az előző érdemeit kiemelni. Íze komplex, a gyümölcsök mellett kellemes arányban találhatók benne különböző fűszerek, úgymint fahéj és feketebors. A 6 pont nem kérdéses, mivel fiatal tőkékről származik, a jövője talán még fényesebb, mint a jelene.

Elderton Barossa Shiraz 2008
Ragyogóan csillogó bíbor szín. Komplex és gyümölcsös. Átható feketeribizli íz, élénk savakkal és szolid füstösséggel, korrekt hordófűszerekkel. Elegánsabb és kifinomultabb az általam kóstolt legtöbb hazai Syrahnál. 7 pont (90)

Jásdi Ranolder 2009
A végére még egy fehér Jásdiéktól. Nagyon szépen harmonizál a Furmint gyümölcsössége az Olaszrizling mandulás-kesernyés ízvilágával. Jó illatú és szuper gyümölcsös. Igazi balatoni bor!
6 pont (88)

A fröccsözés elég megosztó tud lenni. Van, aki szerint bűn “felvizezni” a bort, értéktelen üdítővé degradálni egy nagyszerű nedűt. Mások igazi magyar hagyományt látnak benne. Megint mások - és ebbe a csoportba tartozom én is - nem ideologizálják túl a dolgot, egyszerűen csak élvezettel fogyasztják, amikor csak lehet, mert ennél jobb szomjoltó nincs is egy meleg nyári kánikulában.
Semmiképp sem gondolom azt, ha egy bort jó fröccsborként tartanak számon, akkor az lealacsonyító kategória lenne. Számomra egy jó fröccs alapanyag önmagában is fogyasztató, csak a buborékok által szárnyakat kap. Nem mellesleg olyan évjáratok esetében, mint például a 2010-es, ahol a legtöbb fehér és rosé bor nagyon metsző, éles, sokszor kellemetlenül erős savval bír, fröccs formájában könnyebben kiérezhetővé válnak a savak által lefedett gyümölcsös aromák.

Sokan sokfelé értekeznek arról, hogyan is lehetne a fiatalabb korosztályt - akik közül sokan sör és/vagy koktél fogyasztók - átterelni a minőségibor fogyasztás mezejére. Én a könnyű édes borok (legjobb példa erre a Demetervin Élvezet) mellett a fröccs kultúra terjesztését találom a legmegfelelőbb formának.

Én ezzel a borral fröccsögtem át a május 1-i forróságot:

Kislaki Bormanufaktúra Birtok Fehér 2010

Színe átmenet a citrom és a halvány arany között. Illatában akácvirág dominál. Ízében a gyümölcsök közül a zöldalmát és a sárgadinnyét emelném ki. Lecsengése tiszta és friss érzetet hagy maga után. Egy picit a sav talán túl hangsúlyos, de a 2010-es évjárathoz képest nem túlzóan. Összességében egy alap- vagy nyitó-bornak ílyenek kell(ene) lennie minden komolyabb pincészetnél. Fröccsként előtörnek a gyümölcsök, nagyon élvezetes, egy hasonló árú habzóbort, de akár egy cava-t vagy prosecco-t is simán lenyomna. 5 pont (84).

Induljon a fröccs szezon!!!

Amikor elkezdtem a blogot, elterveztem, hogy amint lehet, a legnagyobb kedvenceimről is írni fogok. Az “amint lehet” mondjuk legyen egy hónap. Most, hogy a naptárra nézek, a mai nap az utolsó, hogy ezt megtegyem, hisz ma zárul a blogom első hónapja. Vannak olyan terveim, amit képlékenyen tervezek, “majd akkor lesz, amikor eljön az ideje” alapon. Ezt nem akartam ilyennek. Komoly hiányosságnak érezném, ha az első hónapban nem írnék legalább egyszer a Tokaj Kikeletről. Nagyon nagy kedvencem. Ilyen minőséget egyedi stílussal párosítani nem mindennapi kihívás lehet.

Múlt héten névnapoztunk egyet, s mivel nem ünnep az ünnep egy finom, édes Tokaji nélkül, ennek örömére kidugóztam jelen írásom tárgyát. Késői - októberi - szüret, 3 fajta szőlő házasításából (70 hárs, 15 zéta, 15 furmint). 5 hónapig volt hordóban palackozás előtt. 72g cukortartalmával nem igazán nevezhető folyékony méznek, de nem is baj. Nem ugrik ki a pohárból, de azért jelentős illataromával rendelkezik. Főként gyümölcsök érződnek, úgymint a kajszibarack és a sárgadinnye, emellett a füszerezésről egy kis akácméz és virágok gondoskodnak. Az aszús szemek diszkréten, de jól kivehetően érezhetőek. A szájban ezen aromák mellé még bejön egy kis ananász és citrom is. A savak és a cukor nagyon ritkán megtapasztalható harmóniája jellemzi. Szájban hosszú másodpercekig tartva se indul be a túlzott nyáltermelés, se a cukor nem ragasztja össze a szájpadlást.

Szuper elegáns és kifinomult. Ritka, hogy egy bor ilyen tiszta érzetet hagyjon maga után. Csak frissesség marad, gyümölcsökkel. Egy hajszállal kifinomultabb, mint a Nobilis Amicus 2008, ami viszont komplexebb és hosszabb a lecsengése. Egyiket is, másikat is minden este eliszogatnám, ha bírná a pénztárcám. Stabil 7 pont (90). Pincearon-nál és a kezmuvesborokhaza-nál még kapható.

Az alábbi borok megérdemelnének külön-külön is egy bejegyzést, de van bennük egy közös pont, ami összeköti őket: tokaji édes borok, nagyon kedvező árakon, így egy összefoglalót írok róluk, külön bejegyzés helyett.  

1. Demtervin Élvezet
Juniboros koncepcióbor, mely fiatalok és borral ismerkedők számára nyújt alternatívát koktélok és más, egyéb alkoholos italok helyett. Vannak, akik vitatják, hogy ezen a területen is lehet tarolni ilyesmivel, de én szerencsére más tapasztalatokat szereztem vele. Vittem ajándékba, bontottam vendégeknek is és mindig osztatlan volt a siker. Érdekes volt olyanokkal kóstolni, akiknek tokajt eddig szinte kizárólag az alsópolcos tömeg-szamorodnik és aszúk jelentették. Talán nekik még nagyobb felüdülés és élmény volt ez a bor, mint aki még nem, vagy alig kóstolt édesbort. Késői szüretelésű Furmintból és Hárslevelűből származó édesbor, nagyon szép illattal, sok-sok gyümölccsel és virággal. Kedves, könnyen értelmezhető karaktere van, nagyon élvezhető, mégsem egyszerű vagy lapos. A bőven 100 gramm feletti cukorral sem túlzóan édes, szépen egyensúlyban tartják a savai. 6 pont (88) 2.000 Ft körül, sőt még az alatt is lehet kapni, nem kérdéses a bestbuy.


2. Gizella Látomás Cuvee
Szilágyi László kezei közül csupa olyan dolog kerül ki mostanság, ami a legnagyobb kedvenceim közé emeli a Gizella pincét, mint például ez a házasítás a Kastély, Király és Fürdő dűlőkből. 60% Furmint, 40% Hárslevelű. Színe a citrom és a halvány arany között van félúton. Almás-citromos, virágos, közepesen intenzív, nagyon friss és üde illattal. Hosszú percekig el lehet lenni vele kóstolás nélkül, olyan sokrétű és élvezetes az illata. Itt jóval alacsonyabb a cukortartalom (90 gramm), mint az Élvezetnél, ezt érezni is, el is tudnám képzelni indiai vagy akármilyen édeskésebb ízvilágú étel mellé. Ízében a botritisz is jelen van, mellette egy csipetnyi nádcukor illat is körbelengi. Nagyon jó stukturával rendelkezik, nem lóg ki belőle semmi, semmilyen irányba. Elegáns bor. 6 pont (89).  Ára 2.500 és 3.000 Ft között mozog, Dropshopban és Radovinban is kapható.

3. Dobogó Satöbbi 2007 édes szamorodni
Könnyed, fiatalos bor a Dobogó pincétől. Szép, nagyon tiszta, kristályosan csillogó, halvány arany szín. Jellegzetes sárgabarackos, szamorodnis illatvilággal rendelkezik, karamellel  és vanilliával. Közepesnél kisebb test, kicsit sok a sav és az alkohol a beltartalomhoz és a cukorhoz képest. Összességében frissebb, üdítőbb hatású, mint egy átlag szamorodni. Még akár több édességet-krémességet is elbírna. Vakon inkább késői szüretnek tippelném, mintsem szamorodninak. Nem is tudom, talán egy kicsit túlontúl könnyed. 5 pont (85)
Bár ez a sor leggyengébb darabja, még így is az abszolút javalott kategóriában van és nagyon jó árban. Radovinban 1.900 Ft körül vettem, a Zwack webshopból még kedvezőbben is hozzá lehet jutni.