Kaló Kékfrankos 2009 hordóminta
40% aszú szem volt a szüretelt szőlő között, ami mély és izgalmas illatot ad a bornak. Jelen pillanatban 15-20 gramm között van a cukortartalma, ami még nem erjedt ki belőle, ezzel együtt nagyon szép bor volt, kifejezetten jólesett. 6 pont (88).

Kaló Kékfrankos 2006 hordóminta
Ebben a borban “csak” 20% a botritiszes szemek aránya, itt azonban már teljesen kierjedt, zéró cukortartalommal. Ennek megfelelően az édeskésebb ízvilágból átlép egy finom, fűszeres fanyarságba, a gyümölcsök ízei a vörösbogyósokból a feketébe váltanak. 6 pont (87).

Ráspi Gneisz Kékfrankos válogatás 2007
Halvány tónusú vörös szín. Illatában kicsit zárkózottabb. Érdekes és komplex bor, de finomságra, ihatóságra a néhány napja kóstolt Ráspi Mágus jobbnak bizonyult. Erős 6 pont (89).

Ráspi Gneisz Kékfrankos válogatás 2006
Élénk és egy fokkal sötétebb Rubin színben pompázik. Hihetetlenül friss illat árad belőle, nagyon friss meggy és cseresznye dominál, emellett  gyógynövények és sósság is színezi az illatát.
Nagyon szép, nem túl éles savakkal és kellemes érzetű, finom tanninnal rendelkezik. Nagyon harmónikus és összetett utóíz zárja az élményt. Számomra a nap egyik legjobb bora volt.
Erős hetes (91).

Ráspi Electus 2008
Színe nagyon halvány, nem mutatja a beltartalom nagyságát. Itt végképp diadalt arattak  a gyümölcsös aromák a többi illatjegy felett: málna, meggy, szilva. Finom, mégis tartalmas, nincs olyan hosszú vége, mint az előzőnek, de ez is nagyon komplex. Szépen összeérett ízvilág gyümölcsösséggel, ásványossággal, finom hordófüszerekkel. Illatában több rétegű, nagyobb mélységű, mint ízében, az utóbbi idők legjobb illata volt. Teste közepesnél nagyobb, egyensúlya káprázatos, komplexitása a közepes és a magas között van. Ezt is nagyon szerettem, 7 pont (91).

Orsolya Görbesoros kadarka 2007
Színre Siller, illatra szilva kompót. Vibrál, izgalmas, csalános, édes erdei illattal. Messze nem olyan komplex, mint az előző Ráspi borok, de rendkívül jólesik, és ez legalább olyan fontos szempont, 6 pont (87).

Orsolya Zweigelt 2007

Közép bíbor szín. Illatában avar, vizes erdő, fanyar-gombás, Pinot Noir szerű jegyek is megtalálhatók. Összetettsége magasabb, mint az előző kadarkának, de nem csúszik olyan jól. Ízében fekete meggy keveredik egy kis földes ásványossággal. Lecsengése közepes hosszúságú. 6 pont (87)

Orsolya Kékfrankos 2007
Furcsa, kicsit szénsavas érzetű a korty, bizsergeti a nyelvet. Meglepő, de nem kellemetlen.
Számomra a középmezőnybe tartozott, nem volt semmi hibája, de kiemelkedő erénye sem.
5 pont (85)

Szentesi Nadap 2009 Csúcsos-hegy

“Hoppá” élmény rögtön a kitöltés után. Irgalmatlanul komoly szín, mély és intenzív, még a poharam is szebb lett, ahogy kitöltötte az ital. Sűrű illata nagyon komplex, piros és fekete bogyós gyümölcsökkel, elsősorban cigánymeggyel és szilvával. A hordó csak éppen érezhetőn fűszerezi ezeket az aromákat. Mediterrán jellegét az alkohol szintje is erősíti, de abszolút jó értelemben, a néha kissé rideg Kékfrankos karakter itt átadja a helyét a hedonizmusnak. Rákérdeztem ezen jellemzők okaira Szentesi Józsefnél, aki kérdésemre elmesélte, hogy ez a bor egy 2009-es felfedező kirándulás alkalmával Losonci Bálinttal közösen, egy szekszárdi dűlőről kiválasztott, 22 tőkéről oltott, etyeki ültetvényről származik. Eredetileg olyan kadarka klónokat szerettek volna találni, amelyek kevésbé fogékonyak az őszi rothadásra, mint az országszerte elterjedt P9-es fajta. Mivel ez az év késői részében történt és a szőlőben a lombkoronák már kisárgultak és száradtak voltak, ezért csak a következő évben realizálták, hogy a kadarkák között jó néhány kékfrankost is sikerült begyűjteni. Laza fürtű, kis bogyójú kékfrankos klónokról van szó, ez a magyarázat a kékfrankostól szokatlan koncentrációra és a déliesebb impressziókra. Nagyon erős 7 pont (91).

Volt még sok más is, ami tetszett (Losonci, Bott, Weninger), de már nem jutott idő lejegyzetelni őket. Ha lesz rá mód a közeljövőben, akkor visszatérek rájuk. Ez egy nagyon érdekes és élményteli rendezvény volt, alig várom a következő lehetőséget.

Szombaton zajlott le a Terra Hungarica első tematikus kóstoló rendezvénye a Gerbeaud házban.
Sajnos a szombat ismét munkanap volt, ezért a mester kurzusra nem, de a később kezdődő sétáló kóstolóra sikerült kijutnom. Kíváncsian vártam a rendezvényt, mert - bár kedvelem ezt a szőlőfajtát - véleményem szerint a nagy átlag sajnos a 3 és 5 pont közötti kategóriában mozog, ezért ritkán találkozni igazi különlegességgel. A kiállítók listája alapján most ennél többen reménykedtem. Szerencsére bejött a számításom, a borok többsége bőven tartogatott izgalmakat, sőt, néhány igazgyöngyszem is akadt közöttük.

10 borvidék 15 kiállítójának 45 borát lehetett fellelni és a rendezvény elnevezése ellenére nem csupán egy fajtával lehetett bővebb ismeretséget kötni, hanem mindjárt héttel is (Kékfrankos, Kadarka, Rubintos, Magyar Frankos, Zweigelt, St Laurent/Szentlőrinc). A főszereplő természetesen a Kékfrankos volt, hazánk legnagyobb területen termesztett szőlőfajtája. Magyarországon kívül ez a fajta csak Ausztriában és a többi szomszédos országban számít igazán jelentősnek. A Kékrankos hívei szerint egyedi ízvilágú, szép savgerinccel rendelkező  borok készíthetők belőle, másik viszont nem tekintik a nagy világfajtákkal egyenrangú fajtának, borait sokszor vékonynak titulálják. Személy szerint azt gondolom - és ez a rendezvény is megerősített ebben a véleményemben - hogy nem léteznek alacsonyabb rendű fajták; az ideális területen termesztett, jó borász által világra segített borok bármilyen összevetésben megállják a helyüket, főleg, miután nagyon úgy tűnik, hogy a természethű vagy organikus szemlélettel igazán egyedi karakterű, érdekes borok készülhetnek.

A rendezvényen készített leírásaimat két részletben fogom közölni, íme az első:

Karner Siller 2010
Ez, az egy éjszakán héjon tartott siller, közelebb áll egy könnyű vörösborhoz, mint egy átlagos sillerhez. Tiszta, híg meggylé színe frissességet sugároz, amit málnás illataromái tovább fokoznak. Ízében már kevésbé gyümölcsös, inkább sós ízek érvényesülnek benne. Érintésnyi, de észrevehető tannint tartalmaz, ami az utóízben is érezhető marad. Érdekesebb, mint a múlt heti Pósta Siller 2011, de nem olyan élvezetes fogyasztani. 5 pont (84)

Karner Vitézföld 2008
Halvány bíbor szín, épp csak egy árnyalattal sötétebb, mint az előző Siller. Nagyon kifinomult ribizli illatát enyhe vaníliás fűszerezés kíséri. Lecsengését picit elrontották számomra
kissé éles savai. 5 pont (85)


Karner Vitézföld 2009
Közép bíbor szín. Egyet léptünk felfelé, de nemcsak évjáratban. Mélyebb szín, nagyobb test, érettebb tannin. A kortyot lenyelve kicsit melegebb lesz a karaktere a magasabb alkohol tartalma miatt, de ez itt inkább csak fokozza a bor karakterességét. 6 pont (87)

Karner Tavaszföld 2008
Színe halvány rubin, téglás árnyalattal a szélén. Ha jól tudom, akkor az erről a dűlőről származó szőlőből csak Siller fog készülni a jövőben. Kár lenne. Számomra egyértelműen jobb volt a Vitézföldieknél. Illatát nagyon elegánsan átszövik a hordófűszerek, ici-pici túlérettséggel, de jól áll neki. Sokkal érezhetőbben és élvezhetőbben előjöttek itt a gyümölcs ízek. Kicsit édeskésnek tűnt, azt gondoltam, hogy a magasabb alkohol tartalom miatt éreztem ezt, de otthon megnéztem a bor adatait és szembesültem azzal, hogy a későbbi szüretelés hozományaként nemcsak az alkohol szintje lett magasabb (16%), maradt benne egy kis cukor is (7,5 g körül). Nagyon jól állt neki ez a stílus. 6 és 7 pont között, de most közelebb éreztem az előbbihez, ezért inkább 6 pont(89).

Pók Tamás Pajdos 2011 (hordóminta)
Nem teljesen tiszta rubin szín. Illata kicsit mesterséges érzetű, gyümölcsös zselécukorkára emlékeztetett. Az édes illat után ízében kissé kesernyésnek tűnt. Kicsit kusza még, nem látom, hogy mi lesz belőle, így most nem pontozom.

Pók Tamás Nagy Galagonyás 2009
Rubin vörös színnel nyit. Érdes érzetű, olyan jellegűre gondolok, mint amiket egy CF Sillerből lehet érezni, kicsit vad, erőteljes, de nem kellemetlen. Nem biztos, hogy vakon kóstolva Kékfrankosnak tippeltem volna. 5 pont (84)

Pók Tamás Nagy-Eged
Eger és egyben Magyarország egyik leghíresebb és leginkább nagyra tartott dűlőjéről származik.
Színben már a sötétebb tónusok felé haladunk. Piros és fekete bogyós illatok, elsősorban ribizli. Van benne egy csalános-gyógynövényes illataroma is, ami hasonlít egy kicsit a Ráspi Kopárra. Szép bor, bár én túl hangsúlyosnak éreztem a savait, azt hiszem, én erre érzékeny vagyok és emiatt többet is levonok a pontjaiból, mint kellene. Nekem ez most 5 pontra (86) volt elég.

Folytatása következik

A Prager pince, Wachau egyik - a borvidéket a csúcsra juttató - legjobb pincészete a közelmúltban lezajlott reformok és felemelkedés egyik fontos tagja. Múlt héten a dropshopban a két Rajnai Rizling után ezt vettem magamhoz. A bor színe nagyon halvány, már-már vizes hatású citrom. Meglehetősen visszafogottan mutatkozott be, elsőre kicsit dohos, fülledt illattal, egy kis pörgetéssel és szellőzéssel viszont ez a kellemetlenség nyomtalanul eltűnt. Meglepetésemre illatában hasonló jegyeket mutatott, mint egy újvilági Sauvignon Blanc: friss, vizes-füves jegyeket fedeztem fel benne, majd éretlen zöldalma és citromos aromák erősödtek fel. Ízében is tetten érhető volt a zöldalma, de inkább csak a korty kezdeti szakaszában, a kortyközéptől kezdve citrusok, graperuit és egy kis keserű mandula kavarogtak elő belőle. Az élénk, ropogós, citrusos savak vitték a prímet, kicsit talán túl hangsúlyosan is, ezzel megbillentve az amúgy szép egyensúlyú, elegáns zamatú bort. Lecsengésében is savas érzet dominál, a grapefruit íz itt már kiemelkedik a többiből.

Ezt az italt nagyon el tudnám képzelni egy jó zsíros sertés szelethez, a negyedik korty környékén már jelentős összeget is hajlandó lettem volna áldozni egy falatért. Összességében egy elég komoly testű, összetett ízvilágú bor, amit kissé elront a túl sok karcos sav. Azt hiszem, talán elrontottam ennek a bornak a megismerését azzal, hogy előtte a Dr Loosen Riesling-jét kóstoltam. Amaz annyival kedvesebb, gyümölcsösebb, élvezhetőbb karakterű volt, hogy szerintem rontott ennek az élvezeti értékén. De a 6 pont (86) így is megvan. Dropshopban kapható és kóstolható is.

Ráspi Kopár 2010
Izgalom és egyediség. Kékfrankos, Cabernet Sauvignon és Zweigelt házasítás. A sokszor került és lesajnált 2010-es évből. Nyoma sincs az évjárat negatív hatásának, a savak szépen belesimulnak az összképbe. Kicsit tompa tónusú, de szép árnyalatú rubin színe van. Hiába közhely, nem lehet jobban megfogalmazni, tényleg tipikus Ráspi illat: fülledt, sűrű, komplex, mély, sós-ásványos, csalános, gyógynövényes. Szájban száraz-földes érzetet kelt, de emellett gyümölcsös és számomra egy kis sós mandulás zamat is kavarog benne. A Vincén nemrég kóstolt Mágushoz képest mindenképpen ridegebb karakterű. Nagyon erős 5 pont (86). Hamarosan beszerzek belőle egy palackkal, mert nyugodtabb körülmények között kóstolva magasabbra is törhet.

Terra Personas Negra 2009
Katalóniából, a Monstant körzetből való, amit a - mostanában nagyon divatos - priorati borvidék kapujaként is neveznek. 80% Carignan, 10% Grenache, 10% Syrah házasítás. Ez az arányú összetétel jellegzetesnek is mondható a vidéken, mert a Carignan csak az igazán idős tőkéken ad minőségi bort, ezért a borok gerincét a hűvösebb területeken termesztett Grenach-el, a bor testét pedig a Syrah-al teszik koncentráltabbá. Hasonló az előbbi sopronihoz - bár itt a gyümölcsösség hangsúlyosabb a mineralítás mellett -,  de igazán egyedi karakterrel bír a magyar ízekhez szokott szájnak újszerű összetétele miatt. Mediterránosan aroma-gazdag, de bőven van benne frissesség és elegancia. Fekete szeder és ribizli ízek uralják kellemes füstös-bőrös fűszerezéssel. Ha nem a Chateauneuf du Pape-val fejezném be a sort, akkor még több pontot is kaphatott volna, de az minden tekintetben felülmúlta ezt a bort. Az erős 6 pont (88) számomra így is kézenfekvő.

Domaine de Villeneuve Chateauneuf du Pape Vieilles Vignes 2009
A klasszis. Magas fokú harmónia van minden részében: szín, illat, íz, test. Számomra azért egyedülálló, mert egyszerre van benne az óvilági és újvilági borok minden erénye, azok hátránya nélkül. Gyümölcsösen lehengerlő, nagyon telt ízű, emellett elegáns, nem túl fás, kiváló savakkal. Számomra az utóbbi idők egyik legszínvonalasabb és legfinomabb vörösbora, a 7 és a 8 pont határán. Ebben a sorban annyira kimagaslott, hogy nyugodt szívvel a 8 pontot egyelőre nem adná neki, de a masszív 7 pont (92) nem lehet kérdéses.

Most szombaton kékfrankos nap lesz a Terra Hungarica szervezésében, ráhangolódásképp ellátogattam a napokban megtartott Terroir Club kóstolójára. Kellemes hangulatú, újdonságokat bemutató, mini rendezvény volt a club óbudai üzletében. Okosan összeválogatott sort állítottak össze, egyedi, ugyanakkor nagyon finom tételekkel. Az elején egyszerűségükben is kellemes itókákkal nyitottak, a közepén már izgalmakat és egyediséget is - megfizethető áron - felmutató borokkal kényeztettek, a végén ráadásnak egy igazi klasszissal zártak.

Pósta Borház Olaszrizling 2011
Egyszerűen kellemes. Nagyon halvány citrom szín. Hordót nem látott, meg is látszik rajta, üde, friss, gyümölcsös, az Olaszrizling keserű mandulája épp csak megfűszerezi a bort. Nem túl bonyolult, mindennapokra tökéletesen megfelelő bor, fröccs alapanyagnak kiváló 4 pont (83).

Domaine des Escaravailles Cotes du Rhone La Ponce (fehér) 2011
Szinre hasonló, mint az előző, talán egy árnyalattal sötétebb, illatra viszont sokkal töményebb, érdekesebb karakter. Teltebb, ásványosabb bor, de nem túl érdekes az ízvilága. A 14%-os alkohol szintje nem feltűnő, 5 pont (84).

Weingut Eymann Riesling Spatlese Trocken 2010
Tiszta halványarany szín. A késői szüret tetten érhető az illatvilágában, annak ellenére, hogy zéró maradékcukrot tartalmaz. Elég markáns savszerkezete a kicsit éretlen zöld alma érzését nyújtja. Citromos-virágos izjegyei kellemes élményt adnak a kóstolónak. Lecsengésében a petrolosság érvényesül, 5 pont (85).

Pósta Borház Fuxli 2011
Egy érdekes és értékes összefogás egyik eredménye ez a bor.  Hat jó nevű szekszárdi borász mostantól Fuxli néven fogja kínálni sillerborukat. A termőhelyen és a Fuxli néven kívül más közös pont nem lesz, Mindegyik bor a pince sajátja lesz, nincs olyanról szó, mint az Etalon esetében (http://www.borigo.hu/index.php?cmd=cikk&id=00410), ahol a házasítás egyes tételei különböző borászatoktól származnak. Ez a típusú kezdeményezés is szimpatikus számomra, segítheti csökkenteni azt a vélekedést, miszerint Magyarországon két borász csak akkor fog össze, ha egy harmadikkal szemben állnak.. Ez a bor színében málnaszörp, illatában eperlekvár, ízében mindezek keveréke. Gyümölcsös, lendületes, kicsit szénsavas, kiválóan lehet párosítani a legtöbb klasszikus magyar ételhez. Grillpartikhoz, bográcsos lecsóhoz kiefejezetten jó ötletnek tartom, 4 pont (83).

Domaine des Escaravailles Petit Scarabée 2011
Egyszerű, de korrekt asztali bor Dél-Franciaországból. A magas alkoholtartalom nem borítja fel az egyensúlyát. Sima érzetű tanninja szép összhangban van bőrös-füstös izvilágával, 4 pont (82).
Folyt.köv.

A külföldi tulajdonú nagypincészetek közül számomra eddig az Oremus és a Disznókő volt az etalon, de szépen jön fel mellé a Degenfeld is. Az egyik legnagyobb hazai benzinkútnál a télen boros akciót tartottak, volt ott minden, a poharaktól kezdve az akciós árú borokig. Rögtön kiszúrtam ezt a furmintot, hisz már amúgy is kíváncsi voltam rá, de az 50%-os leárazás most rásegített a vásárlási kedvemre. Gyorsan vettem belőle 2 palackot, az egyik még karácsony körül lett megbontva, a másikat a napokban néztem meg közelebbről újra.

Középarany, tiszta, szépen csillogó, fiatal szín. Illatában krémes és akácos jegyek dominálnak a gyümölcsök felett. Közepesen telt testében a savak a Furminthoz képest mérsékeltnek tűnnek. Később, amikor megnéztem a bor adatlapját, megláttam, hogy van benne egy kis maradékcukor, ennek tudható be a kedvesebb, kellemesebb karakter. Ízében az almás-körtés aromák és a krémes jelleg szintén meghatározó. Lecsengése közepes, szépen megmaradnak a korty közbeni élmények. Nagyon jól fogyasztható bor, kellemes bevezető a száraz Furmintok világába.

Másnapra teljesen kinyílt, megjelent az igazi Furmint az előző napi finom, ámde kissé jellegtelen illat után. Nagyon jót tett neki az egynapos szellőzés, szebb lett, mint újkorában. Ledobta a hordós jegyeket, frissebb, üdébb, gyümölcsösebb lett. Ez a bor még a harmadik napra is szépen tartja magát, csúsztatja a kacsazsíros, medvehagymás kenyeret rendesen.

Erős 5 pont (86), jó árban van, a Bortársaságnál 2.000 Ft körül kapható.

Nemrég egy élménydús hétvégét töltöttem el Rómában. A hamisítatlan olasz hangulat és a temérdek látnivaló mellett a legnagyobb élményt természetesen az evés-ivás adta. A gasztro vonalat most mellőzve csupán annyit jegyeznék fel ide, hogy akik azt állítják, hogy csalódás Olaszországban olasz ételt - különösen pizzát - enni, azok szerintem vagy nem voltak még Olaszországban vagy nem tudják, mi a jó.

Borfronton is nagyon kellemes volt a helyzet, mivel az éttermekben lehet kapni 0,375 decis kiszerelésben mindenféle olasz borokat (Pino Griggio-tól kezdve egészen Brunellokig).
Hozták is a remélt szintet, az utolsó nap kóstolt borom pedig át is lépte a stabil 5 pontos küszöböt, erről írok most lentebb.

Castello Banfi Rosso di Montalcino 2009

Mélysötét intenzív rubin szín. Friss és gazdag illatvilág szilvával és cseresznyével. Pohárban pörgetve szépen jönnek felszínre az újabb, kevéssé erőteljes aromák, mint a vanília és a dohány. Nagyon jó arányok, íze gyümölcsös, akár az illata, a tannin, ami elég erőteljes, nagyon jól beépül a klassz savakkal együtt. Szerkezete lágy, ugyanakkor erőteljes, komplex, sima és igazán élvezetes a korty. Van benne egy bőrös-animális illatfoszlány is, ami néha kellemetlen tud lenni, de itt élvezhető és érdekes. Lecsengése elég hosszú, nagyon gyümölcsös zamatokkal, eközben a tannin szépen a háttérben marad. 6 pont legteteje (89).

Van, amikor tökéletesre sikerül egy nap: kék ég, napsütés, az utcán pezseg az élet, az emberek mosolyognak, én meg életem legjobb pizzáját falom a feleségemmel egy olyan kockás-terítős ristorante teraszán, a spanyol lépcsőtől néhány méterre, ahová mindig is vágytam. Tisztára mint a Római vakációban. És ehhez jön még ez a bor ráadásnak. Az élet szép.

A minap a dropshopban járva összekóstoltam egy ígéretes hazai pincészet és egy nagy nevű moseli borászat rajnai rizlingjeit. A kóstolt borok és a borbár is igen jó benyomást tettek rám.
A két rizling után egy Prager Veltelinit is magamhoz vettem, de az egy külön poszt témája lesz.

Villa Tolnay - Rajnai Rizling 2009

Halvány aranysárga szín. Illatában nem túl erős intenzitású zöld alma keveredik a rizlingre olyannyira jellemző citromos frissességgel. Kis szellőzés után fellelhető benne egy kevés akácvirágos krémes vonulat is. Ha sokáig pörgetjük a pohárban, enyhe sárgadinnyés cukorkás tónus is feltűnik belőle.

Ízében is zöld alma és citrusok érezhetők, elsősorban lime, de a petrolos vonulat túl hangsúlyossá válik a korty végére. Szájban dinamikus és lendületes, valahogy több gyümölcsösséget reméltem tőle. Útóíze közepesnél kicsit rövidebb, graperuitos kesernyésség uralja zöldfűszerekkel keverve. Lenyelése után kissé olajos érzetet hagy, mintha olívaolajjal öblítettem volna ki a számat, de azért mégis kellemes íze van. Klassz bor, de az ezután kóstolt német borhoz viszonyítva lomhának és egy kissé rusztikusnak tűnt. Ez nekem most 5 pont (84).

Dr Loosen Berncasteler Lay Riesling 2010

Brutálisan átűtő, fantasztikusan mély illat. Már az első orrpróba után rendkívül gazdag és sokszínű az illata, emellett egzotikusan dús, üde és mégis elegáns. Illatgazdagsága akár lehetne egy könnyed szamorodnié is, csak ez nem édeskés és a rizling citromos-virágos üdesége uralja. Halványsárga, tükrös szín. Bájos ízében sárgabarack, körte, karamellizált alma és déli gyümölcsök is fellelhetők. Kissé szénsavas, szerényebb alkohol tartalma miatt üdítő hatású. Szép struktúrával bír, vibrál benne a sok gyümölcs. Kristálytiszta szerkezetében a  finom, tartalmas savak, zamatok számtalan rétegével rendelkezik: ásványosság, aszalt kajszi, citrusok és alma. Szép harmónia van a borban, az alacsony alkohol nem billenti ki az egyensúlyát. Savai nem harsányak, inkább játékosan sziporkáznak. Lecsengésében is harmonikus, gyümölcsös, édeskés felhangokkal, marcipános sütivel és tutti-fruttival. Egyszerre üdítő és közben elegáns, élénk és zamatos, rengeteg élet van benne.

Igazi tavasz hozó bor, jókedvre derített. Élvezeti értékében még több is van benne, mint ami az amúgy nem kis pontszáma alapján remélhető lenne. 7 pont (90).

Az előző hetet Dúzsi Tamással zártam, ezt most vele nyitom. Egy termelő, két bor, két abszolút külön világ. A pénteki egy korrekt, de egyszerű alapbor volt, ez pedig a csúcs Dúzsiéktól. A Görögszó dűlőből származik ez a házasítás, amiben Cabernet Franc és Sauvignon található. Ez a dűlő egyébként arról kapta a nevét, hogy anno Görög-keleti szerzetesek éltek ezen a vidéken.

Színe valahol a sötét rubin és a téglás gránát közötti árnyalatokban pompázik. Pohárban pörgetve már lehet következtetni a beltartalom súlyosságára: szép mozgású, a nedű lassan, komótosan hömpölyög le a pohár faláról. Intenzív, sokrétűen gyümölcsös illatát a fekete ribizli vezeti, túlérett, de nem lekváros formában. A fekete ribizli mellett a szilva is hangsúlyossá válik némi keserűcsokis fűszerezéssel. Meglepően friss hatású, nem mondhatnám sem nehéznek, sem túl tömörnek. Ráadásul nem csak a nevében mediterrán. Lecsengése szép hosszú, nem uralkodik el rajta a tannin, emellett gyümölcsösen sűrű és kissé édeskés. Húsvéti sonka mellé kifogástalan párosításnak bizonyult. Próbaképpen a bor egy részét kóstoltam dekantálás után is; szerencsére nem töltöttem át túl sokat a dekantálóba, mert nem tett hozzá semmi pluszt a levegőztetés, viszont a gyümölcsösségéből sokat veszített.

Most hirtelen talán csak a Heimann Barbárja jutna eszembe, ami hasonló élményt nyújtott a nemrég lezajlott Vincén, ahol pedig nem kevés mintát kóstoltam ebből a kategóriából. Sok volt a nagytestű, komplex és arányos bor, de olyan, ami kifejezetten jólesett, az ritkaság volt. Dúzsi Tamástól gyakran lehet azt hallani, amikor a borairól beszél, hogy “nem baj, ha a komolyzenének is szép a dallama”. Ennél jobb gondolattal nem is lehetne zárni ezt a leírást. Magabiztos 7 pont (90).

Egy kis görög hangulat a végére.

Sokan nem kedvelik a gasztrobor kifejezést, mert azt sugallja, hogy önmagában nem igazán élvezhető a bor. Ez néha igaz is lehet, de én inkább azokra a borokra szeretem aggatni ezt a jelzőt, amelyek szárnyakat kapnak egy megfelelően választott étellel. Jelen bejegyzésem tárgyával is ez a helyzet.

Színe mély bíbor, szélein már-már rubintos. Illata nem túl komplex, főként a meggy vezeti, sajnos egy kis keserű mellékzöngével; kezdetben nem is túl intenzív, kis szellőztetéssel és melegedéssel viszont jobban kinyílik. Ízében azt kapjuk, ami már nyitáskor is felsejlett. A Merlotnál oly gyakran előforduló málna és egyéb pirosbogyós gyümölcsökből itt nem sokat kapunk. A test közepesnél gyengébb, tanninja finoman bársonyos a korty közben, de a végén sajnos nagyon szárít. Savai rendben vannak, nem túl sok, nem túl kevés. Nem komplex és az utóíze sem túl hosszú. Lecsengésében tiszta, de sajnos enyhén kesernyés. Igazi szekszárdi ivós bor, kategóriájában megfelelően teljesít, de élmény borozást ne reméljünk tőle.

Bontás után még 3 napig iszogattam különböző ételekhez (pásztortarhonya, sertéssaslik). Ezekkel nagyon élvezetes volt, de eszembe sem jutott, hogy csak úgy leüljek egy pohár mellé.
Erős négy pont (83). Ez az évjárat már kifutott tétel, legjobb tudomásom szerint sehol sem kapható.

Ez a bor a kevésbé reflektorfényben álló Dél-Nyugat Szicíliában fekvő Sciacca városhoz közeli területről származik. Ez a borvidék ásványi anyagokban gazdag agyagos területeket tartalmaz. A termelő honlapján találtam azt az információt, hogy az erjedést követően részben barrique hordóba, részben betonkádba kerül a bor, ezzel a módszerrel az a cél, hogy a syrah tipikus gyümölcsös jegyeit kellőképpen megőrizze. Sajnos szerintem messze nem sikerült elérni a célt.

Illatban, színben és megjelenésben minimum egy nagyon szép bor ígéretét nyújtja. Színe egészen mély sötét, peremén feketésen csillogó gránát szín, szépen bomlik le a pohár faláról. Illatában a syrah tipikus jegyei és a hordó fűszeraromái keverednek: szilva, füst, vanília és meggy. Sajnos az első korty megforgatása után kiderül, hogy a reményteljes ígéretek nem teljesülnek be, rettenetesen húz a tannin, nemcsak a nyelv tövénél, hanem az egész szájpadlást kitöltően. Lecsengése jó közepes, de a tannin és a túl sok barrique uralja.

Ételhez fogyasztva kevésbé érezni ezt a negatívumot, olyankor szépen előjönnek a gyümölcsös jegyek is. Mindezek ellenére jól fogyasztható bor, nálam eléri az 5 pontot (84). Idehaza elég nehéz beszerezni, én is ajándékba kaptam, árakat is csak a wine-searcher.com-on találtam, nagyjából 3-4.000 Ft.

E blog hasábjain sokszor fog szó esni Légli Gézáról és a Kislaki bormanufaktúra borairól, lévén a legkedvesebb borászaim szűk táborába tartozik Géza is. Kiemelkedő borásznak tartom, egyaránt erős fehér és vörös felhozatallal. Ami a legfontosabb, nemcsak a magasabb árkategóriás válogatás sorozatában lehet találni figyelemre méltó tételeket, hanem a termékpiramis alján, már a fehér és vörös birtokboroknál is elkezdődnek az izgalmak. Szerintem hosszú távon csak így lehet és érdemes építkezni, ahogy ő teszi. Nagyon sokoldalú ember, magas szintű kézműves tevékenysége nem ragad le a szőlészeti-borászati munkálatainál, palettáján a házi bodza szörptől kezdve a minőségi burgonya termesztéséig sok mindent találni.

Vitéz bora kellemes árnyalatú, nagyon tiszta, aranysárga színnel nyit. Illatában vajas kenyér, sárgadinnye és barack keveredik. Nem szabad túlságosan behűteni, mert akkor nem fedi fel illatai sokszínűségét. Nagyon szépen kavarognak benne a chardonnay jellegzetes vajas-tejszínes aromái a gyümölcsös jegyekkel és ezeket az akác hordó fűszerezi meg egy kellemes árnyalattal. Jó közepes test, hozzá illő határozott savakkal, ezekkel harmonizáló beltartalommal. Ízben azt kapjuk, amit az illatokban is megtaláltunk, de itt már jóval hangsúlyosabb a vajas, krémes jelleg, ez valószínűleg a finom, seprőn érlelés miatt is lehet. Az akáchordóból származó jegyek is szépen beépültek a bor ízvilágába. Lecsengése közepes, az alkohol kicsit befűti a végét, de még a kellemes tartományon belül.

Kóstoltam nemcsak magában, de sajtok mellé is; pazar volt diós goudával. Telt  és krémes testéhez jól passzolnak a tejszínnel készült ételek illetve a fehér húsok is. Az elmúlt évben ez volt a harmadik palack és egyre jobban tetszik. Nagyon szép bor, nálam eléri a  6 pontot (87). Én tavaly a pincétől vettem, de ha jól tudom, még beszerezhető a Radovinnél is, a Dropshop-ban talán, és a pincearon-nál is. Ára kb. 2000-2400 Ft.

A Disznókő a legkiválóbb Tokaj-hegyaljai birtokok egyike, idestova 2 évtizede alkotnak és gyarapodnak. Az elsők között Tokajba települő külföldi beruházások egyik volt ez a pince,aminek tulajdonosa (AXA-Millésimes) számos más francia és portugál pincészet birtokosa is. A növekvő számú kis családi pincészetek mellett talán kissé kikerült a reflektorfényből, de nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy exportja és ismertsége alapján még ma is az egyik leg(el)ismertebb tokaji pincészet külföldön. Emellett elévülhetetlen érdemeket szerzett a 90-es években lezajlott aszú reformok terén. Az idei Vincére ők hozták - legalábbis számomra - a legnagyszerűbb borsort.

Száraz Furmint 2011. Kellemes, könnyed kis furmint. Hasonló stílust képvisel, mint a  Royal Furmint,  illatjegyei erősen gyümölcsösek, friss és üde. Almás és citrusos ízek határozzák meg az ízvilágát. Stabil 5 pont (86).

Száraz Szamorodni 2003. Érdekes. A száraz szamorodni az utóbbi időben csak keresi a helyét a borvilágban. Még arról is megoszlanak a vélemények, hogy érdemes-e tovább bonyolítani az amúgy sem egyszerű tokaji kínálatot ezzel a megosztó műfajjal. Annyira egyedi és szokatlan karakter, hogy nem könnyű elsőre értelmezni. Nem szokott előfordulni velem, hogy még azt sem tudom eldönteni, szeretem-e vagy sem, de egy újra kóstolásra mindenképpen esélyt fogok neki adni. Húsleveshez ajánlják, esetleg aperitifként. Fanyar-keserű, diós íze van, egy leheletnyi mazsolás fűszerezéssel. Lecsengése hosszú és telt. Ezt a tételt nem pontozom most.

Késői Szüret Furmint 2009. Mazsolás, aszalt-kajszis, majdnem szamorodnis jelleg. Nem véletlenül, hiszen 9 hónapot töltött fa hordóban, palackozás előtt. Legjobban a Bodrog-borműhely Meséséhez tudnám hasonlítani, ugyanis nem a cukor dominál benne, hanem a gyümölcsös elegancia. Nagyon élvezetes bor, erős 6 pont (88).

5 puttonyos Aszú 2007. Fiatalos, arany színnel nyit. Friss kajszi és hárs illat. Szájban telt, de gyümölcsös és aszúhoz mérten nem túl édes hatású. Szuperül fogyasztható, élénk és izgalmas. A savszerkezete kiváló, így nagy cukor tartalom (150g) nem települ rá a kortyra. Az aszú tészta 75% Furmintot és 25% Zétát tartalmaz. Ez eléri nálam a 8 pontot (93).

5 puttonyos Aszú 2002. Csillogó, közepes intenzitású, aranysárga színnel nyit. Határozottan botritiszes illat. Mézesebb, aszalt kajszisabb, kicsit cseresebb és dohányosabb az íze, mint az előzőnek. Arányos és komplex, a lecsengése hosszú és összetett, de nem olyan tiszta, mint a másik két aszúnak. Más kontextusban elérhette volna a 8 pontos szintet, de az 1999-es 6 puttonyos felülírta az elképzeléseket, így ez most 7 Pont (92).

6 puttonyos Aszú 1999. Nálam a nap győztese. Az 1999-es évjárat egész Tokaj-hegyalján kiemelkedő volt, ezt jól mutatja ez a tétel is. Minden szempontból kimagasló bor. Színe mélysötét arany, szélen borostyánba hajló. Szájban arányos és rendkívüli módon sokrétű. Remekül fogyasztható, ugyanakkor lehet szálazgatni, felfedezni a részleteit. Aromakészletében a kajszi mellett számtalan más komponens is fellelhető a szilvától kezdve a mangón át a citrusokig. Emellett virágok fűszerezik minden mennyiségben. Nagyon telt, hatalmas beltartalma van, mégis eszeveszetten csúszik. Nagyon krémes, de egy pillanatra sem nehézkes vagy otromba. A nemzetközi klasszis minősítés nem lehet kérdés, nálam a 8-9 pont határán van. Most 8 pontot adok (95), de lehet hogy alulértékeltem még ezzel is.

Sárga Borház Aszúeszencia 2007.   Nagyon mély, sötét borostyán szín. Szuperfinoman sűrített gyümölcs íz. Mintha nagy nyomással összepréselt aszú lenne, mégis természetesnek hat, a hihetetlen cukor mellett is arányos, mézes sűrűséggel és barackos aromákkal. Annyira egyedi és élvezetes, hogy feltétlenül ajánlanám bárkinek, még olyanoknak is, akik nem szeretik az édes borokat. 8 pont (94).

Nem nagyon járok gigantikus méretű rendezvényekre, inkább a kisebbeket kedvelem, jobban szeretem a mérsékeltebb tömeget és a családiasabb hangulatot. Mivel csak szombaton értem rá, mesterkurzusokon, előadásokon nem voltam, a napot teljes egészében kóstolásra fordítottam. A kóstoltatás kezdete 11-re volt meghirdetve, én optimistán 10-re mentem, szerencsére voltak is standok, akik idő előtt nyitottak. A kiállítók listája elég impozáns volt, bár Dél-Magyarország - főleg Villány - egy kicsit túlreprezentált lett érzésem szerint. A felhozatallal nem volt gond, majdnem minden pincészet hozta a csúcsborait is. Sajnos elkapott a lelkesedés, annyira nagy volt a választék és olyan kevés volt rá az egy nap, hogy kevesebb időm maradt egy-egy helyre, mint amennyit szerettem volna.

Nem volt előre kitervelt kóstolási koncepcióm, azt gondoltam, ha pihenésképp bekapok néhány falatot és öblítek egy kis vízzel minden borász után, akkor kitartanak az ízlelőbimbóim estig. Sajnos nem így lett. Az utolsó néhány tételt már nem nagyon tudtam megkülönböztetni egymástól, a befogadó képességem eléggé behatárolódott a nap végére. A végjátékban a villányi Cabernet Franc Terasz tanninbombái ledózerolták a szájpadlásomat. Az este kedvencei szokásomhoz híven a tokaji borvidékről kerültek ki, nem csak a kóstolások miatt, de valamiért ott szoktam a legtöbb időt jó hangulatú beszélgetésekkel tölteni; talán nem véletlen..
A legjobb beszélgetésem Domokos Attilával volt, nagyon pozitívan mesélt mindenről, amiről csak  kérdeztem. Volt szó fagykárról, 2011 aszú lehetőségeiről és sok másról is.  
A Disznókő standjánál is sokat és lelkesen meséltek a tervekről, nem csak a borászatról, hanem a turizmus alakulásáról is beszélgettünk. Sok jó rendezvény és kezdeményezés fog elindulni idén Tokaj-Hegyalján.

A remek kóstolási lehetőség ellenére volt néhány dolog, ami nem tetszett. A délutánra összeverődött tömeg egyfelől nagyon személytelen volt, ami már-már lehetetlenné tette a normális beszélgetést a standok körül, másrészt a nagy tömeg azzal is járt, hogy olyan emberekből is bőven akadt, akik igazából nem érdeklődtek komolyabban a téma iránt, inkább egy szombat esti buli bemelegítésének gondolták ezen az estén a Corinthiát. Szintén elég kellemetlen volt, hogy néhány méterre a standoktól főztek és parfümbemutatókat tartottak, időnként kihívás volt a vattacukor szaggal keveredő parfümfelhőkben kinyomozni az illatokat  a borokban.

Mindezek ellenére jó élmény volt, de a jövőben maradok a kisebb, tematikus kóstolóknál, mint amilyenek most szép számmal jönnek is tavasszal, például a Terrahungarica Kékfrankos napja vagy a Tokaj nyitány.

Néhány mondatot lejegyzek ide a számomra érdekesebb borok közül, néhányról később lesz részletesebb leírás is.


Vörösökből a kóstolt pinok között nem találtam számomra kedveset, a villányi és szekszárdi nehézlovasság hozta a csúcsboraival a megszokott színvonalat (6-7 pont környéke), de az érdekesebb vörösek nekem a Syrahok közül kerültek ki. (Kreinbacher, Elderton Barossa,  Gere) Ezek mellett még Ráspi Mágus 2008 bora volt nagyon kellemes, ezt mindenképp szeretném újra kóstolni, nyugodtabb körülmények között. St Andrea Hangács Bikavére is nagyon tetszett, nagyjából tartotta a lépést az egy szinttel feljebb pozícionált Merengővel. Az előbb említett szekszárdi és villányi borok közül a következők hagytak bennem kellemes élményeket: Malatinszky CF, Bock Feketehegy Selection CF, Heimann Barbár, Gere Syrah és Solus.

Fehérben emlékezetes maradt számomra a Somlói Apátsági pince Juhfark 2010 bora. A nagyon határozott savassága mellett is harmonikus, kiegyensúlyozott és elegáns, jól fogyasztható. Kifejezetten szerethető bor. A Légli Géza féle Chardonnay 2010 komplexitásban kevesebb, gyümölcsösségében és intenzításában több, mint a 2009-es. Szerethetőségben hasonlít a 2010-es Fehérbirtokra, de minőségben jobb annál. Szecskő Juliannája igazi tavaszi illatot hoz és hihetetlenül üde ízt, amint lehet, meg szeretném kóstolni újra. Légli Ottó 2011-es Sauvignon Blanc-ja szép savakkal, kiváló illattal és ízvilággal hódít.

Édesben a Disznókő kitett magért. Kivételesen jó sor volt, erről tervezek egy külön posztot is. Azt hiszem, az este bora nálam a 1999-es 6 puttyonyosuk volt, magabiztos 8 ponttal (95). Más pincéknél is voltak egészen káprázatos 6 puttonyos aszúk: Dobogó 2006, Degenfeld 2006, Patricius 2003.

A külföldiek közül a Qatar Airways standján kiállított ausztrál Shirazok (Dorrien Bin1 2005, Elderton Barossa 2008)  és a Castelgiocondo Brunello 2005 tetszett a legjobban. Érdekes, hogy a húzós tanninjai mellett is melegebb, kedvesebb karaktere volt, mint a legtöbb villányinak.

Az arany középút. Ez volt az első gondolatom ezzel a borral kapcsolatban. Átmenet a könnyed, gyümölcsös késői szüret és a nehezebb, dohányos, aszalt gyümölcsös szamorodni között.
Majdnem teljesen furmintból készült (90%) kövérszőlővel és egy kevés hárslevelűvel fűszerezve.
Színe aranyba hajló citrom, lassan hömpölygő olajos testéből intenzív, klasszikus botritiszes aszalt sárgabarack illat árad. Íze, ami szerencsére sokáig a szánkban marad, mézes-barackos és igencsak nehéz abbahagyni a fogyasztását. Hosszú lecsengésében a nagy (122g/l) cukortartalom ellenére nem dominál az édesség, pont annyi sav és beltartalom van benne, hogy igazán komplex és élvezetes maradjon.

Ünnepnapon bontottam a feleségemmel, a másnapi visszakóstolásra sajnos nem volt lehetőségem, lévén nem maradt mit kóstolni.. A pontozás kemény dió, mert igencsak elfogult vagyok ezzel a stílussal, nem kevésbé az egyik - ha nem a legnagyobb - kedvencemmel, a Tokaj Nobilisszal szemben. Ha saját magamnak jegyzetelnék, akkor a 8 pontot sem sajnálnám tőle, de ha megpróbálok objektív lenni, akkor ez egy bivalyerős 7 pont (92). Ha egy (ki)emelkedő színvonalú Tokaji sort kellene összeállítanom a személyes kedvenceimből, akkor valahová a Gizella Látomás Cuvee és a Kikelet Szamorodni (2008) közé tenném. Igazi örömbor. Ünnepnapokra vagy csak úgy, egy kis boldogságért.

A Radovin boltban vettem, 3800 Ft körül, ott, amennyire tudom, lehet még kapni illetve a wineworld-ben és a dropshop-ban is kapható.