Ezt a bort egyszer már kóstoltam idén, akkor erős 6 pontra taksáltam, de messze nem volt lehetőségem olyan mélységekben felfedezni, mint amire most került sor. Az előző benyomásaimat ez a kóstoló is megerősítette, de most jobban tetszett és bízom benne, hogy még fog ennél jobban is.

Sötét meggyszín, nagyon kellemes tónusban pompázik. Meglepően kifinomult illatában piros és feketebogyósok jelennek meg szép érett formában, igen finoman fűszerezve a hordó által kapott aromákkal.
Első kortynál nyilvánvalóvá válik, hogy még mindig túl fiatal, bontásával még egy pár hónapot érdemes várni. Zöldes érzet bujkál benne, a csersav nagyszemcsés, nem épült be még teljesen, száraz poros-földes érzetet hagy maga után. Savai mennyiségben is minőségben is nagyon szépen hozták a remélt színvonalat. Szép egyensúlyban van a tannint leszámítva, ami azonban várhatóan szépen be fog simulni az idő múlásával. Ízvilágát a szeder és feketeribizli mellett egy finom bőrös érzet is színesíti. Lecsengését finoman fanyar étcsokoládés aromák uralják.

Úgy néz ki, hogy az igen finom skálázásra lehetőséget adó 100 pontos rendszer is kevésnek bizonyul időnként. A nemrég kóstolt 3 vöröshöz viszonyítva a Szemes bornál egyértelműen magasabb szintet képvisel, viszont nekem a Sauska jobban tetszett, ez így most (89+) lett, ami a 7 pontot már karcolgatja ezáltal.

Ez a bejegyzés már megjelent egy nagyobb sor részeként a gaultmillau-n, de azért 1-2 mondattal kibővítve ide is kirakom őket egyesével. 3 bort kóstoltunk nem volt semmiféle koncepció csak összegyűlt 3 izgalmas bor amire kíváncsiak voltunk. A sorrend ez volt: Demeter Zoltán Birtokbor száraz 2009, Gere Kopár 2008 és Szepsy Cuvee 2007

Demeter Zoltán Birtokbor száraz 2009

Színe nagyon halvány arany zöldes villanásokkal díszítve.
Illatában gyümölcsösségnek nem sok nyomát találtam, ellenben zöldfűszerekben gazdag emellett volt egy gyógyvizes, kissé kénes fülledtség is benne ami idővel enyhült ugyan de teljesen nem illant el belőle.
Teste kisebb a közepesnél ízvilága távolról emlékeztet a DZ Lapis Furmintra de az ott tapasztalt ásványos jelleg mellett, sokkal kevesebbet nyújt aromákban; a zöldfűszerek mellé egy cseppnyi citrusosság vegyül, de nagy komplexitásról nem beszélhetünk. Lecsengése kellemes, bár nem túl hosszú. Éppen még megcsípi a 6 pont alját (87)

Ismét Tokajban pihentünk három napot augusztus derekán. Pihenni voltunk, így jegyzetek ott és akkor nem készültek, az utólagosan összeszedett írásokból és képekből viszont készítettem egy csokorra valót. Jó szervezéssel a szűkös időkeret ellenére is nagyon sok mindent lehet itt tenni, enni és inni; voltunk két kedvencnél is pincelátogatáson, először a Tokaj Nobilisnél, aztán a Kikeletnél, ahol az összes dűlőt (Váti, Lónyay, Kassay, Farkas) sikerült bejárnunk illetve begurulnunk, mert ezekhez a távolságokhoz már kijár Samurai, a terepjáró. Bejártuk Tokaj belvárosát, sőt, a végén még az erdőbényei fesztivál is belefért, onnan pedig kedvet kaptunk egy jó ebédhez, így a Sárga borház étteremben zártuk a túránkat.

I. Nap

Nobilis látogatás:

Az első napot Saroltáéknál indítottuk, de mivel úgy adódott, hogy csak egy másfél órás periódust tudtunk összeegyeztetni, a dűlők látogatása elhalasztódott a következő alkalomra. Ezúttal a pincelátogatás mellé egy helyszíni kóstoló fért bele.

1-2 mondatban a kóstolt borokról:

Birtok 2010: szép savak 2010-hez képest, nagyon jó áron. 5-6 pont

Barakonyi Furmint 2011: Szuperfinom, könnyed, tartalmas körte-alma koncentrátum, 7 pont

Barakonyi Hárs 2009: Jellegzetes tömör, fülledt illat, de elegáns és szép szerkezetű bor, 6+

Muskotály 2009: Ebből már legurítottam otthon is néhány palackkal, megdöbbentően jó minőségű, félszáraz muskotály, szuperklassz illattal. 6 pont

Kövérszőlő 2008: Nem sziporkázik, de nem is baj, nagyon szerethető és kis próbálkozással nagyon jó ételpárosításokra lelhetünk vele, 5-6 pont között

Késői szüret Sárgamuskotály 2009: Intenzív, harsány és élvezetes, 6 pont 

Amicus 2008: Szerintem nem kell többet hozzáfűznöm a nyitó posztomnál, imádom, jobb, mint féléve volt, 8 pontot ostromolja

6 Puttyonyos Aszú 2007: Rendkívül édes érzetű, szuperkomlpex, végtelenül hosszú és intenzív utóízzel, 9 pont

Sok finomsággal tértünk haza (Ahogy Termett 2007, Csirke-mál Furmint 2011, Erzsébet napi Késői hárs stb..), amelyekről hamarosan lesz majd szó. A borok mellett hoztunk két doboz Amicus desszertet is, ami úgy fogyott el, mint a pinty. Ideális karácsonyi ajándéknak (is).

Látogatás Kikelet:

Délután Stephanieknál folyattuk a hedonista élvezetek gyarapítását. Mivel egy időben érkezett velünk Lengyelországból egy újságíró/blogger, aki - dicséretes módon - kizárólag Tokajról blogol lengyel nyelven, ezért, hogy rövid idő alatt meg tudjuk nézni az összes dűlőt, kocsiba ültünk és azzal jártuk körbe a hegyet. Nem tudom,emlékszik-e valaki a “régi”, badacsonyi taxi terepjárókra, akik őrült iramban vitték fel a jónépet a hegytetőre, na azt az élményt kell vagy hárommal még megszorozni.

A dűlők után természetesen egy szép, hosszú kóstolással zártunk, a legtöbb benne szereplő borról (2010 Váti Hárs-Furmint, 2011 Lónyai, 2011 Kassay, 2011 Farkas furmint, 2008 Késői szüret, 2005 Szamorodni, 2008 Szamorodni, 2007 6p aszú) már többször is írtam , de voltak benne újdonságok számomra is, amit eddig elkerültem:

Váti Furmint 2009: Akkor, mikor ittam, egy kicsit húztam a a számat, hogy jaj, 14% alkohol, meg nem Kikeletes (persze nem minőségben, inkább csak stílusban), de azóta egyre többször jut eszembe, hogy mégis jó lenne újra inni belőle.

Nem akarok abba a hibába esni, hogy végleges következtetéseket vonjak le töredék tapasztalatok alapján a 2008-as aszú kilátásokról, de a Nobilis Amicusa és a Kikelet Késői szürete és Szamorodnija alapján nem mindennapi aszú évjárat lesz ez az esztendő. (Az előző listához nyugodt szível hozzáadom még a Barta és a Szepsy szamorodnikat is.)

II. Nap

Tokaji séta:

A napokban is volt a mainstream médiában szó arról, hogy mennyire élettelen Tokaj központja. Sajnos ezt meg kell, hogy erősítsem. Szombat kora délután, kiváló napsütéses időben, szezon közepén is csak lézengtek az emberek a város sétálóutcáján. Ha véletlenszerűen megálltam volna valamelyik árusnál, jó eséllyel csak pet palackos csodákkal találkoztam volna. Persze, ha az ember tájékozott és tudja, mit keres, akkor megtalálja a kincseket rejtő lelőhelyeket, de szerintem pont az lenne a cél, hogy az egyszeri turista, aki nem biztos, hogy csak a bor miatt van itt, az is jó eséllyel fusson bele olyan borokba, amik meghatározó élménnyé tudnak válni. Nem azt mondom, hogy mindenhol a csúcskategória drága borait árulják, de azért egy Oremus Szamorodnit vagy egy Royal Tokaji Furmintot, jó lenne, ha különösebb utánajárás nélkül be lehetne szerezni Tokaj központjában.

Maga a város, az épületeket tekintve szép állapotban van, nagyon sok szép és karbantartott házzal és templommal, hangulatosan kanyargó utcácskákkal. Ezeken sétálva méginkább fájó tud lenni a kongó üresség és érdektelenség. Szállás szempontjából sem sok jóval kecsegtet, hogy a nagyobb - a város látképébe ékelődött - szállodák erősen kétséges szocreál külsővel próbálják csábítgatni a szállásra várókat. Alig hiszem el, hogy a lényegesen kisebb és jobban a perifériára szorult Tarcalon két, magas színvonalú szálláshely is elérhető, míg Tokajban nem igen láttam ezekhez hasonló turista csalogató helyeket. Programlehetőségek tekintetében látható a fejlődés: bicikli kölcsönzés, hajókirándulások programokkal egybekötve (Bodrogkeresztúr - Dereszla Pince látogatás; Sárospatak - Rákóczi-vár), de vannak szervezett utak a zempléni kalandparkba is.

Bott pince borai sajnos eddig nem kerültek terítékre itt a blogomon, pedig több alkalommal is volt szerencsém hozzájuk a blog indulása óta, most is kétszer ittam őket a szállodában és étteremben is mindkettő nagyon a kedvemre való volt:

Bott habozó bor 2011
Úgy tartják, hogy csak szárazból lehet jó a fröccs, ellenben habzóborra ez úgy látszik nem igaz, mivel ez félédes, mégis frissit és állati finom. A legjobb habzóbor számomra az utóbbi időben, eléri 6 pontot.

Bott birtok Furmint 2010 félédes
Az egyik vacsorához rendeltem, nem tudtam róla semmit, még azt sem, hogy félédes. De nem bántam meg, a gombamártásos tészta mellé még izgalmasabb is volt egy kis maradék cukorral. Egyszerre elegáns, fajtajelleges és nagyon gyümölcsös. Az általában metsző, rideg, 2010-es savakat nagyon élvezhetővé varázsolja. 7 pont

III. Nap

A kézműves vásárban rengeteg finom dolgot lehetett venni. Legnagyobb örömünkre sikerült beszerezni azt a csilis-narancsos lekvárt is, amit a nyár eleji Gourmet fesztiválon mutattak be a Tokaji bor-étel párosítás keretében. (Arról az eseményről sajnos nem írtam beszámolót, pedig megérte volna: kéz a kézben Bárdos Sarolta, Bott Judit és Berecz Stephanie kalauzolták el a megjelenített ízvilággal a hallgatóságot Tokajba 6 bor és jó néhány tokaji étel kíséretében.) A kiállító pincészetek mellett szerencsére az ennivaló sem szorult háttérbe, kitelepült többek között egy csapat a Sárga borházból, így ettünk náluk egy finom grill húst hagymalekvárral, amitől aztán kedvet kaptunk meglátogatni az éttermet is.

Disznókő, Sárga Borház étterem

Nekem az a véleményem, hogy a klasszikus, “kockásterítős”, minőségi, de házias jellegű étteremből van a legnagyobb hiány országszerte, bár a “fine dining” és a bisztrokonyha egyre több igen klassz helyet tud felmutatni, de a házias stílusban fellelhető, színvonalas helyeket már nagyítóval kell keresni. Itt minden klappolt: a helyszín ideális, a kiszolgálás kedves, otthonos és professzionális, az ételek nagyon finomak, van mindegyikben egy kis csavar vagy épp annyi különlegesség, hogy ne legyenek hétköznapiak, ugyanakkor olyan, mintha a nagyi főzne ránk. A Tokaji aszús sertéscsülök és a kemencében sült, túrós palacsinta percek alatt tűnt el. Már most (m)ennék újra...

Két különböző területről szüretelik az alapanyagot ehhez a borhoz, Avetranaból és Savaból.
A talaj és a mikroklíma nagyon különbözik egymástól, míg Avetranat gazdag, sötét, vastag termőtalaj borítja, addig Savaban vékonyabb, vöröses föld keveredik mészköves rétegekkel.
A tőkék átlagos kora 35 év körül alakul, a hozam 50hl hektáronként. Érdekesség, hogy a döntően használt amerikai barrique hordók mellett körülbelül 15 százaléknyi kelet európai hordó is használatban van.

Nagyon sokrétű és finom illata van. A fekete meggy dominál, de mellette szilva, fahéj, meggylekvár is érezhető, és van benne egy leheletnyi likőrösség, nagyon elegáns formában, ami csak színezi az összképet, de nem lesz tőle túl tömény vagy tolakodó. Kortyolgatva is szép, gyümölcsös oldalát mutatja. Sajnos a Syrahhoz hasonlóan itt is sok és kicsit szemcsés a tannin, ami lefarag az összkép megítéléséből. Étel mellett ez a zavaró tényező szerencsére nem olyan szembetűnő, így nem volt nehéz egy finom, grillezett sertéskaraj mellett eltüntetni a palack tartalmát. Az illata 7 pontos, összességében 5-6 pont között van (86).

Kedvelem az éles kontrasztokat, nem ritka, hogy nagyon komoly borok előtt/után kevésbé nagyra törőket vizslatok. Érdekesnek találom ezeket a minőségi ugrálásokat. Egy igazi csúcsborról szóló poszt után most egy gyors csukafejessel olyan ár és minőségi kategóriába vetjük magunkat, ahol kellő tapasztalat hiányában könnyen mellé nyúlhat a gyanútlan fogyasztó, de szerencsére ez most nem történt meg.

Akár ikrek is lehetnének a poszt szereplői, annyira hasonlóak egymáshoz. Izgalom nélküli korrekt kis borok. A fehér szortiment egyes tagjait nem is olyan könnyű megkülönböztetni egymástól, de ettől függetlenül nem bánnám, ha ezek képviselnék a boltokban kapható palackozott borok minőségének legalsóbb szintjét. Sajnos messze van ez még a kínálati gödör aljától..

Chardonnay:
Vékony, könnyű bor, inkább olaszrizlinges, mintsem chardonnay-s jellegzetességekkel. Összességében elfogadható, önállóan fogyasztva nem sok örömet okoz, viszont klassz fröccsbor. Ha figyelembe vesszük az árát, akkor nem is kérdés, hogy az idei nem kevés mintából a “legjobb ár-értékű fröccsbor” díját megkaphatná. Ehhez azért kellet az akciós 500 Ft-os ár is. 3 pont (78)

Irsai Olivér:
Hasonló kvalitásokkal bír, mint az előző társa, de a kedvesebb savkészlet és a tipikusan finom primer szőlő ízű-szagú Irsai karakter hozzáad egy jelentős élvezeti értéket. Őt már szóda nélkül is merem ajánlani. Árához képest is szép minőségben, már 7-800 Ft körül kapható, szinte bárhol. Hamar elfogyott. Eléri a 4 pontot (80)

Nagyobb ünnep volt nemrég, az 5. házassági évfordulónk, így hát kidugózásra került az egyik - számomra legértékesebb és legféltettebb - darabja a készletemnek. Az utóbbi időben többször volt szerencsém kóstolni, de mindig csak kis mennyiségben és hosszú sor részeként. A klasszis mivoltáról eddig sem volt szemernyi kétségem sem, de egy nagyobb lélegzetvételű írással szerettem volna várni addig, amíg egy egész üveggel nem találkozok. Így aztán nyugodt szívvel osztom ki a lassan féléves blogom első 9 pontos értékelését.

Színe egy 6 puttonyoshoz képest fiatalos, közepes intenzitású arany szín, szépen csillogó felszínnel. Illata orbitális, nagyon komplex, benne mazsola, kajszi, bodza és nektarin. Néhány nappal előtte volt szerencsém újra a Szepsy Cuvee 2007-hez, ahhoz viszonyítva több rétegű és sziporkázóbb, de nem olyan tömör, mint amaz volt. Ízében tovább folytatódik a parádé, néha nehéz elhinni, mennyi minden tud egyetlen kortyba préselődni: aszaltgyümölcsök, baracklekvár, fehércsoki, vanília, mézes-krémes és fahéjas kalács. Nagyon játékos bor, egymást váltogatják az ízkombinációk és azok intenzitásai. Kiismerhetetlenül sokízű, egy korty után érzek valamit, aztán a következőben már nem. Teste természetesen nagyon nagy, de olyan savakkal, ami itt van, úgy érzem, még egy tömör betont is mozgásba tudna lendíteni. Lecsengése hosszú és sziporkázó. A legjobb aszúk dicsőség tablóján a helye, ez nem lehet kérdéses. 9 pont (96)

A Bortársaság legnagyobb akciója volt júliusban ez a két bor és mivel amúgy is érdeklődéssel figyelem, mire képesek ezek a fajták Tokajon kívül, megnéztem őket közelebbről. A Kerkaborum név a borászok között örvendetesen szaporodó összefogás újabb eredményeképp létrejött márka, amit három borász (Bussay László, Heimann Zoltán, Sz. Kis László) alapított 2004-ben. Mostani írásom tárgyai a harmadik szüret gyümölcseiből származnak.

Furmint 2009

Nem igazán tipikus furmintos benyomást tett rám, vakon lehet, hogy Sauvignon Blanc-nak tippeltem volna. Friss, vizes fű illat, zöldesség, gyümölcsösség nem nagyon van, csak egy kis lime és grapefruit szagolható ki belőle. Szép szerkezetű bor, jó savkészlettel, de aromatikailag nem hoz lázba, ilyen szempontból emlékeztet Bussay 2008-es Olaszrizlingjére. Lecsengésében cseres jegyek dominálnak késői szüretes aromákkal megspékelve. Kissé unalmas karakterű, de emellett tiszta érzetű bor, 5 pont (84).

Hárslevelű 2009

Egy hét után jött a meglepetés, amikor kibontottam a Hárslevelűt is. Elég nehéz feladatra vállalkoznék, ha mondjuk 4-5 mondatot kellene írnom arról, hogy miben különbözik a két bor, ugyanis vagy a hordóhasználat vagy valami más ok miatt eléggé rejtve maradtak a fajtajellegek, de az is elképzelhető, hogy egy évvel korábban bontva több mindent mutattak volna magukból. Szerkezetileg ennek a bornak sincs semmi komoly hibája, rendben van a savkészlet, az alkohol sem lóg ki, de ízében szinte semmit sem nyújt számomra. Másnapra legalább az illatában egyértelműen megjelentek a szép hárs jellegzetességek, ízében is nyílogatott, de nagy változás nem történt vele. Gasztrobornak kiváló, élményborozásra kevésbé. Eléri az 5 pontot (84).

Névnapozásra akartunk egy kis olasz hangulatot varázsolni otthonra, így az egyik kedvenc ételem mellé egy Rómából hozott vöröset nyitottam. Sok mindent nem találtam róla a neten, a boltban pedig, amikor vettem, nem volt időm kérdezősködni, lévén zárás előtt egy perccel futottam be és hirtelen felindulásból ezt kaptam le a polcról. Ilyen előzmények mellett nem voltak túl nagy elvárásaim, de ezúttal szerencsém volt, vakon is egy elég szép bort emeltem le.

A bor:

Illatában szilva és meggy dominálnak, meglehetősen üde érzetű, súlyos hordós jegyeknek a nyomát sem láttam, illetve szimatoltam. Világos bíbor színe is a frissesség érzetét erősíti, feketés vagy sötétbarnás árnyalatokat hírből sem ismer, megjelenése a kadarka-kékrankos-merlot vonalon mozog. Szájban ezek után már semmi meglepetés nem ér, közepes teste szépen magába öleli a tanint, mellette a savak sem hagyják ellustulni a bort, fogyasztásra ösztökélnek. Nem az a típus, amiből egy deci már elég lenne. Elegáns és arányos, elsősorban olasz tészták mellé vagy akár magában is ajánlanám. Éppen hogy, de azért eléri a 6 pontot (86).

A recept ezúttal egy vendég szakács (a kedves feleségem) tollából illetve fakanalából származik.

Az étel:

Hozzávalók (4 személyre):

16 db (egy nagy doboz) Barilla vagy más, lehetőleg olasz márkájú canelloni
15 dkg reszelt parmezán

Bolognai szósz:
1 kg borjú lapocka - darálva
4 nagyszemű paradicsom vagy 4 dl paradicsom konzerv
2 közepes, friss sárgarépa
4 gerezd fokhagyma
2 fej vöröshagyma
1 dl olíva olaj
csipet só, bors - ízlés szerint
Sajt szósz:
30 dkg reszelt mozarella
3 dl tej
2 dl főzőtejszín

Elkészítési javaslat (roppant egyszerű):

1. A töltelékhez serpenyőben felforrósítjuk az olíva olajat és megpirítjuk a finomra vágott vöröshagymát.

2. Amikor a hagyma megüvegesedett, rádobjuk a szétnyomkodott fokhagymákat 5 percre (nem szabad a v.hagymával egyszerre elkezdeni pirítani, mert a fokhagyma megkeseredik, ha sokáig sütjük).

3. Ezek után hozzáadjuk a darált hús. Ha már a hús fehér színűre főtt és darabjaira esik, jöhet a paradicsom, a finomra reszelt sárgarépa és a fűszerek. Az egészet összepirítjuk/főzzük, kb. 30-40 percig.

3. A canellonit eközben sós vízben első forrásig főzzük (kis kanál sós, vajas vagy olajos vízben, hogy ne tapadjon össze), majd hideg vízzel leöblítjük. Egyenként elkezdjük a kész szósszal megtölteni őket (javasolt a kis teáskanál, az könnyedén belefér a tésztába, mint töltőeszköz) és egy közepes magasságú, kivajazott sütőedénybe egymás mellé helyezzük.

Szósz:
A tejet és a tejszínt egy lábasban felforraljuk, majd apránként hozzáadjuk a reszelt mozzarellát, míg teljesen fel nem olvad. Ha kész, ráöntjük a tálban szépen elhelyezett canellonik tetejére, hogy félig ellepje őket.

Az egészet lefedve, előmelegített sütőben nagyjából fél órát sütjük 180-200 (közepes) hőfokon, majd a fedést levéve még 10 percig sütjük. Ha kész, vegyük ki a sütőből a tésztát és ha képesek vagyunk megállni, akkor várjunk kb 15 percet, hogy hűljön, így jobban összeáll a tészta és a töltelék és könnyen kivehetők a kis hengerkék a tálból, anélkül, hogy szétesnének.. 

Tálalás után megszórjuk parmezánnal és egy kis friss bazsalikommal.

Étkezésünk mellé kiváló zenei aláfestést nyújthat a következő előadó:

Louis Prima - Just a Gigolo

Mindenkinek fergeteges, olaszos jó étvágyat kívánunk!

A múltkori pincelátogatásom egyik legkedvesebb hozománya volt ez a bor. Ott egy durván jó édes sorból emelkedett ki fergetegesen finom és komplex fűszerességével. Ha van olyan kategória, hogy behízelkedő vagy kedveskedő, akkor ez bizony pont a tökéletes ellentéte annak. Nehezen értelmezhető, nem annyira populáris és gyümölcsös, mint a 2007-es vagy a még inkább fenomenális 2008-as, de ha egyszer valaki bepillantást nyer ennek a bornak a mélységeibe, nem fogja elfelejteni egykönnyen.

Arany szín, zöldes villanásokkal. Arab fűszer piac illat. Sokáig szálazhatatlan, egyetlen sokrétű, de tökéletesen egységben lévő illatfelhő. A fűszerek mellett finom gombás-dohányosság is érződik, száraz fakéreggel színesítve. Nagyon jót tesz neki a levegőzés, óráról-órára újabb arcát mutatja meg. A 2-dik, 3-dik napon szebb formában találtam, mint az elsőn. Teste közepesnél is nagyobb, krémes érzetű felszíne mellett a savak tökéletesen teszik a dolgukat, élénk érzetűek, de egy pillanatra sem háborgatják a harmóniát. Ízében botritiszes jegyek, gomba, méz, grapefruit és kandírozott narancs. Ez az egyik legaszúszerűbb szamorodni, amit valaha kóstoltam.

Nehezen lendültem bele az elején, szerettem, de nem voltam oda érte. Az vége felé viszont már kifejezetten szomorú lettem. Olyan volt, mint egy igazi, jó mozifilm, ahol az ember a vége felé már imádkozik, hogy nehogy vége legyen. Sajnos az életben sok olyan helyzet van, amikor csak visszatekintve döbben rá az ember, hogy milyen jó is volt az a valami. Hát én is az utolsó kortyoknál jöttem csak rá, milyen szerencsés is vagyok, hogy újra keresztezte az utamat ez a remekmű. Igazi egyéniség, emlékezetes bor, 8 pont (93).

Azt is szeretem a nyárban, hogy a hőmérséklet emelkedésével nagyobb tér nyílik az olcsóbb borok számára. Ilyenkor bátrabban merek kísérletezni kevéssé ismert vagy akár számomra teljesen ismeretlen pincészetekkel/borokkal, “ha nem jó, akkor elmegy majd egy kis szódával” alapon. Mostanában több, ezer körüli bor is szerepelt a blogon(Ikon, Frittman, Gellavilla) most folytatom a sort egy újabb alföldivel és egy jóárasított egrivel.

Gál Cserszegi Fűszeres Szigetcsép 2011
Amikor először hallottam a szigetcsépi Gál birtokról, egy kissé meglepődtem, nem gondoltam volna, hogy a csepeli szigeten ilyen méretekben készítenek borokat. Néhány éve viszont egyre-másra jönnek az elismerések, elég, ha a tavalyi Év Borásza díjat említem, ahol a pince főborásza, Gálné Dignisz Éva a legjobb öt jelölt közé került. Nemrég az egyik kedves vendégem lepett meg a pince egyik jellegzetes képviselőjével, nem is tartogattam sokáig.

Tipikus, cserszegiesen aromás, virágos-gyümölcsös illat. Ízében is a primer gyümölcsök vezetnek. Savai igazán jó, friss lendületet kölcsönöznek, de néha kicsit túl élesnek mutatkoznak. Fröccsként vagy étel mellé fogyasztva nem zavaró, de magában 1-2 pohár után már kicsit sok belőle. Ez a bor olyan, amilyenek lennie kell ebben a kategóriában, semmi újszerűséget vagy váratlant nem nyújt, de hibátlan és élvezhető kis bor. Eléri a 4 pontot (80).

Egri Korona Borház Olaszrizling 2011

A lassacskán teljesen elauchanosodó Corában jártam a napokban. A készlet tisztítás jegyében jó néhány bor igen kedvező áron kapható. (Ezt a rizlinget 600-ért vettem, de voltak még más, jónak tűnő dolgok is, pl egy 3 puttonyos Dobogó aszút is beszereztem 1200-ért.)

Nagyon halvány citrom szín, már-már víztiszta jellegű. Illatában és végig az ízében is volt egy kis furcsa édeskés aroma, amit nem tudtam hová tenni, főleg annak fényében, hogy papíron száraz a bor. Fajtajelleg nehezen ismerhető fel, bár érezhető az atipikus, olaszos keserű íz, de az előbb említett édeskés érzettel furcsa párost alkotnak az ízlelőbimbóknak.

Nekem van egy saját kis skálám, amiben osztályozni szoktam az Olaszrizling keserű mellékízét, az elején vannak (a minőségileg legalacsonyabb szinten) a gyógyszeres ízhez hasonlító aromák, utána jön, egy szinttel feljebb, amikor mandulára hasonlító zamatokat érzek és számomra az a csúcs, amikor finoman marcipános illat és ízjegyeket fedezek fel. Ennél a bornál ez valahol átmenet volt a gyógyszeres és a mandulás ízvilág között.

Ennyiért nagyon megérte, abszolút iható, de nehezen szerethető asztali bor. Jó lenne, ha ez lenne az átlag magyar boltokban kapható borok között a minőségi minimum pont, de sajnos kilométerekkel rosszabb borok is vannak ennyiért. 3 pont (79)

A Pinceáron Somlói Apátsági Pince kóstolójának másnapján kis társaságunk összeült egy kis vörösborozgatásra. Első körben csak a Görögszót akartuk összekóstolni a Sauskával, de rövid mérlegelés után hozzácsaptuk a Szemes bort is. Eredetileg felvezetőnek szántuk, aztán hamar rácsodálkoztunk, hogy messze nem lesz itt akkora különbség, amint azt az árak és a korábbi tapasztalatok alapján vélelmeztük. A kóstolás első körben vakon történt, bár tudtuk, hogy mi lesz benne, így azért annyira nem volt váratlan az eredmény. A meglepetést inkább az okozta, hogy a belövő bornak szánt Szemes igencsak felnőtt, sőt a Görögszót maga mögé is utasította.

Szemes Dél 2009

Mivel a Sauskát már az első szemrevételezés és szimatolgatás után majdnem biztosan el tudtam különíteni a másik kettőtől, onnantól már csak az volt a kérdés, hogy a két másik pohár mit foglal magában. Arra koncentráltam, amire a Görögszóból emlékeztem, mivel a Szemes borral még nem találkoztam. Végül a fene nagy koncentrációmmal olyannyira sikeresen bekavartam magamnak, hogy a Szemesből éreztem ki egy olyan illatot, amire meg mertem volna esküdni, hogy korábban a Görögszóból éreztem.

Színe szépen csillogó, feketébe hajló, bíbor árnyalatú. Illatában piros bogyós gyümölcsök és eperlekvár is felderengtek. Kicsit árnyalta ezeket az édeskés ízeket a hordó kesernyés aromája. Teste közepes, savai harmonizálnak a kissé durva, de nem kilógó csersavval. Közepes hosszúságú lecsengésében eléggé domináns a kesernyés-fás rész, ami kicsit eltompítja a gyümölcsösséget. Tisztességes 6 pont (89).

Dúzsi Görögszó 2006

Többször kóstoltam az elmúlt másfél évben, de most nem tetszett annyira, mint a megelőző alkalmakkor. Sötét bíbor szín, sötétbarnás hatásokkal, illatában elsősorban fekete ribizli, mellette bors és poros-földes szárazság. Közepesnél nagyobb test, de rusztikus és kissé darabos. Azt is el tudom képzelni, hogy azért is tűnt picit bárdolatlannak a két másik bor mellett, mert ebben a házasításban nem jut szerephez a Merlot, ami általában szépen kerekíti a Cabernet alapú italokat. Szebb emlékeket fűztem ehhez a borhoz, szerintem a tavaszon még a csúcson volt, és talán most indult el lefelé. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy viszonylag hűvös helyen volt tárolva, ugyanakkor nem az ideális hőmérsékleten. Ez most 6 pont (88), de borhűtőben vagy pincében tárolt egyedei még jó eséllyel elérik a pannon klasszis minőséget.

Sauska Cuvee 7 Siklós 2008

Nagyon komoly szín, tinta-fekete maggal és vékony, intenzív meggypirosban játszó peremmel. Már az illatából tudtam, hogy ez a Sauska lesz, sokkal elegánsabb volt, mint a másik kettő. Meggy és fekete szeder határozták meg az illatát, és az egészet finoman körbelengte egy nagyon elegáns, rumos-diós illatfelhő. Ízét elsősorban a feketebogyós aromák díszítik, érett, friss állapotúak, semmi túlérett lekvárosság nem érezhető. A nagyon jó savkészlet a bársonyos érzetű tannint és a magas alkoholt is szépen balanszírozta. Szép bor 7 pont (90). Magabiztos fölénye az első szippantástól a második visszakóstolás végéig nem volt kérdéses, sima rajt-cél győzelmet aratott.

Tavaly igazán jó hír érkezett az Oremus háza tájáról. Jó néhány év kihagyás után Bacsó Andrásék úgy döntöttek, hogy 2007-től újra a fókuszba kerül a Szamorodni. A jó hírű 2000-es után volt egy váltás a termékpiramisban, ami azt eredményezte, hogy a Késői szüret mellett már nem jutott hely a hasonló jellemzőkkel felvértezett Szamorodninak. A 2007-es évjáratú  palack egy illusztris édesbor sor tagjaként fogyott el a tavaly karácsonyi ünnepek alatt, nem vallott szégyent az akár két-háromszor annyiba kerülő tételek mellett sem. A 2008-as évjárat erre tett még egy lapáttal.

Rendkívül csillogó, fiatalos, élénk arany szín. Illata is oly intenzív, hogy valósággal kiugrik a pohárból. Messziről is jól érezhető és élvezhető a borból felszálló illatfelhő. Brutálisan gyümölcsös, elsősorban kajszi, mellette déligyümölcsök és finom virágporosság. Egy leheletnyi mézességet ízleltem még, de semmi nyomát nem érezni émelyítő cukrosságnak. Teste közepes érzetű, könnyedség árad belőle, gyümölcsös hangsúlyban van az egész kortyközép, nektarin és kajszibarack fergeteg. A csersav egy finom kis teás fanyarságot csempész az összképbe. Savai nem sziporkáznak, de ezt a cukorszintet szépen körbeölelik. A bor felszíne sima és krémes. Az utóíz egy kissé üres a kortyközép ízkavalkádjához képest. Az amúgy remek 2007-es egyetlen nagyobb hiányát, a picit túlzó cserességet sikeresen maga mögött hagyja, nagyot lépett előre eleganciában ez a bor. Idén, a 2000 Ft körüli Tokaji édesborok között eddig ő tetszett a legjobban. Eléri 7 pontot (90), nagyon jó vétel.

Hárs 2008
(40 extrakt, 10 g/l sav, 13 g/l cukor)

Mézes-arany, meleg színnel nyit. Déli gyümölcsök, méz és sárgabarack aromák hömpölyögnek a pohárban. Szájpadlásban is folytatódnak a kezdeti benyomások, botritiszes, mazsolás ízek is vannak benne. Szerencsére nincs túlzó cseresség, így szépen érvényesülnek az aromái. Savkészlete esztétikus egyensúlyt ad a maradékcukor mellé. Komoly, testes bor, szép, nem mindennapi ízekkel. Erős 6 pont (89)

Hárs 2009
(30 extrakt, 5 g/l sav, 26 g/l cukor)

Nagyon megosztó bor, egy nap alatt begyűjtött egy 8-as és egy 5 pontos értékelést is, kisebbfajta felfordulást kiváltva a boros blogszférában. Már az illat megfejtéséhez is Sherlock Holmes-i magasságokba kell emelkedni; egyszerűen sehol nem éreztem még ilyen illatot borból. Úgy döntöttem, hogy válogatás nélkül közzé teszem a szabad asszociációimat (nyugodtan lehet rajta nevetni, én is azt teszem): vízes pálmalevél, melegházi pára, uborka, vizes csalán és zöldfűszerek. Hát nem egy WSET standard értékelőlap tartalma, az biztos. Kóstolva tovább folytatódnak a meglepetések, valahogy a cukrot és az édes ízeket nem tartja egyensúlyban a sav és a beltartalom. Tetszetős ízvilág, de nem érzem mögötte a struktúrát. Kicsit nyílogatva még sárgamuskotályos jegyek is kikacsintottak belőle. Összességében kicsit sovány test párosul a pikáns zamatokhoz, nekem nagyon ízlett, de nem tartottam “komoly” bornak. Nem tudok tiszta szívvel 5 pontnál többet adni, de fenntartom magamnak a lehetőséget, hogy lehet, hogy ezzel most nagyon mellé lövök, úgyhogy senkit nem szeretnék lebeszélni a vásárlástól, mert érdekes egy szerzet, az biztos. 5 pont (85)

Hárs 2010
( 30 extrakt, 7 g/l sav, 18 g/l cukor)

Nem mindennapi, narancsos, arany szín. Elegáns virágos, déligyümölcsös illat. Finom. Visszakanyarodtunk a harmónia és az elegancia ösvényére. Vastag, húsos bor, elegáns érzetű savakkal. A cseres hatás egy fekete teás aromában jelentkezik a kortyközép vége felé, ebből fordul át szép, hosszú utóízbe. Kellemes átmenet játszik a kortyközép gyümölcsös édességéből a lecsengés tiszta érzetéig. Nagyon klassz, zamatos bor. 7 pont (90)

Juhfark 2009
(32 extrakt, 8 g/l sav, 24 g/l cukor)

Színben újra a világosabb árnyalatok felé fordulunk. Illatában lime és ásványosság minden mennyiségben. Valósággal berobban a szájpadlásba, intenzív, lehengerlő, citrusos ízkavalkáddal, csonthéjas gyümölcsökkel és bikaerős, de játékos sav érzettel. Aloe verás, olíva olajos érzetet hagy lecsengésében. Nagyon kedveltem, elérte a 7 pontot (90).

Juhfark 2010
(39 extrakt, 10 g/l sav, 13 g/l cukor)

Érdekes, hogy ezt a bort simán 7 pontra tartottam eddig, de most nem sikerült elérnie. Egyrészt a 2009-es mellett nem villogott annyira, másrészt a 3 órás kóstoló kilencedik tétele volt, lehet, hogy a végén már nem voltam annyira fogékony a cizelláltabb részletekre. Nem olyan intenzív az illata, mint az idősebb társának, csipkedősebb savai betudathatóak az évjárat hatásának. Ízében a jelentős sós-ásványosság mellett, grapefruit, körte és szegfűszeg is érezhető. 6-7 pont határán (89)

Nem mindennapi sor volt egy nagyon jó hangulatú rendezvényen.

Élőben teljesen más volt, mint az a kép, ami eddig kialakult róla bennem. Nem kinyilatkoztatott egyes kérdésekről, hanem inkább bemutatta az álláspontját. Érdekes témák voltak, amikről ritkábban esik szó ilyen rendezvényeken. A Zoli által érintett témákról szép összefoglalót írt Kovács András István, érdemes elolvasni.

Nagyon tetszik a pince koncepciója, miszerint nincs belépő és csúcsbor, egalizált tételek vannak, 4 db autentikus (Olaszrizling, Furmint, Hárslevelű és Juhfark) és 1 db világfajtából (Tramini), nagyjából egy árszínvonalra belőve. Minden egyes tétel jellemzője az irdatlan nagy extrakt (30 feletti), igencsak erőteljes savak (néhol a 10 g/l-t is eléri) és száraz (vagy annak szánt) borokhoz képest szokatlanul magas cukor (10 g/l feletti) jelenik meg a boraikban. Lehet ezt szeretni vagy nem szeretni, de vitathatatlan, hogy egyediség van bennük bőven. A vertikális részben is megtapasztaltuk, hogy évről évre az a tendencia, hogy a nagy koncentráció irányából egyre inkább az elegancia felé terelődik a hangsúly.

A 9 kóstolt borból most négyről írok , a többiről a következő bejegyzésben lesz szó:

Tramini 2010
(27 extrakt, 6 g/l sav, 11g/l cukor, 21 magyar mustfokkal lett szüretelve)

Belekezdtünk rendesen az első borral, szerintem túlságosan is. Mind minőségben, mind illat és íz intenzitásban olyan magasra került a léc, hogy a következő 2-3 bor ezután már csak ennek az árnyékában motoszkált. Középarany szín. Illata tipikus Tramini sajátságokkal bír, rózsavíz, érett licsi, sőt, egy kis odafigyeléssel kis őszibarack aromát is tetten érhetünk benne. Olajos mozgású, komoly bor, de szemérmetlenül behízelkedő. Szerintem nagyon nagy rajongó tábora lehetne, ha elég lenne a palackszám nagyobb közönség részére. Egyszeri hedonistáknak és a vakbuzgó bor-hümmögőknek is a kedvére tesz. Kifejezetten nagy teste pokoli nagy aroma gazdagsággal bír. Primergyümölcsös ízek is vannak benne, így szőlő és mellette fűszerek, virágok és vegyes gyümölcskosár. A csersav csak a végén jön, de nagyon elegánsan, a kortyközépben nem volt érezhető. Egy jól elkülöníthető határvonalat éreztem, amikor a gyümölcsös ízek helyét átvette a cser elegáns kesernyéje; szenzációs váltás. Egyszerre finom és komoly. 7 pont (90)

Olaszrizling 2010
(30 extrakt, 6 g/l sav, 5 g/l Cukor )

Szegényeknek nem volt könnyű dolga, a Tramini után percekig forgattam, mire kijött belőle valami illatfoszlány. Színe halványabb, mint a Traminié. Illatában csonthéjas gyümölcsök dominálnak, elsősorban éretlen őszibarack. Szájban hamar nyilvánvalóvá vált, hogy minden szinten egy mérettel kisebb, mint az első tétel, a teste is nélkülözte a vastag érzetet és az elképesztő íz áradatot. Az Olaszrizling ismérve a kesernyés mellékíz, itt csak finoman, elegánsan jelenik meg. Október végi szüret, de nincs fülledtség érzet, friss és szép savszerkezete van. Nagyon figyelve, egy idő után egy kis gyógynövényes keserű íz is felbukkan. Nem tudja megismételni a Tramini lecsengését sem, a kesernyés cser itt már nem is olyan elegáns. 5-6 pont között (86)

Furmint 2008
(30 extrakt, 7 g/l sav, 4 g/l Cukor )

Középarany szín. Baracklekváros illat, késői szüretes jellegű, nagyon hasonlít a
Bordog-Borműhely Mesésére. Érdekes ez a hasonlóság, mivel ott a 100 gramm körüli cukor szint hozta ezt, míg itt alig maradt benne cukor. Kicsit melegedve a pohárban tovább jönnek az édesboros hangulatjegyek, mézzel és lekváros, barackos sütivel és egy csipetnyi aszaltgyümölccsel. Ennek ellenére nem nehézkes, csakhogy itt már a kortyközéptől erős a cseres dominancia, egyértelműen sok a fa benne. Emiatt ki is billen kicsit az egyensúly. Erős 5 pont (85)

Furmint 2010
(32 extrakt, 5 g/l sav, 6 g/l Cukor )

2 év ugrás előre az időben és a pontszámban is majdnem megvan ennyi előrelépés. Világosabb, fiatalos szín, valahol a citrom és arany árnyalatai között. Zöldalmás illat, érett, de nem túlérett gyümölcsösséggel. Savai nagyon dinamikusak, kicsit túl virgoncak is, akár élesnek is lehet nevezni. Arányos test mellett finom, cseres kesernyével bír. Ez is kedvenc lett, 6-7 pont között (89).

Folyt. következik

A kísérő:

A mai bort egy vertikális Barakonyi Hárs sorba tartogattam, de sajnos a 2007-es évjárat teljesen elfogyott, ezért úgy döntöttem, nem várok vele. Hamar bebizonyosodott, hogy milyen jól döntöttem.

Komoly bor ez, egy kicsit túlontúl is az, szép savszerkezete komplex beltartalommal párosul. Az alkohol sem csekély, hamar kiderül, hogy itt a hárs nem a kedves oldalát csillogtatja meg. Színe sötét szalmasárga, szaglászva először az ásványossága hangsúlyos, sőt, a türelmesebb szimatolók akár virágos illatokban is részesülhetnek, de nem üde, tavaszi, virágos rétre kell gondolni, hanem inkább egy kicsit fülledtebb, töményebb, szénás-száraz virág illatra. A korty sűrű és arányos, hat éves kora ellenére a savkészlete élénk és hangsúlyos. A 2005-ös Hollóvár Hársra hasonlít tömörségében és szerkezetében, de nincs olyan aromakomplexitása és hossza sem. Komolyabb szellőztetést ajánlok ennek a bornak, nekem a második és a harmadik napon is feltűnően szép formáját mutatta. 6 pont (88).

A párosítás alapját az adta, hogy a sertéssültek igencsak igényelnek virgoncabb savakat, illetve
ízvilágban olyat ételt igyekeztem választani, ami részben hasonló jegyeket mutat, mint a bor (pl. a mézes szósz volt a párhuzam a hárs mézes-virágos jegyeire, kiegészítve azt az almás, zsályás aromákkal.) Az előzetes vélelmezéseimet maximálisan beigazolta a végeredmény, kihozták egymás legjobb arcát. Ehhez az ételhez kézenfekvő lett volna valami jófajta Furmint-ot választani, de úgy gondoltam, hogy a Nobilis Barakonyi Hársa a savaival, mineralitásával és szikárságával simán felveszi a versenyt.

Az étel:

Hozzávalók (4 személyre):

1 kiló csontos hosszúkaraj
1 dl akác méz
10 dkg Dijoni mustár
1,5 deci cider (habzó almabor)
2 fej nagy vöröshagyma
4 db burgonya
2 db alma
1 dl olivaolaj
20 dkg vaj
só,bors
3 friss zsályalevél vagy 1 kiskanál szárított zsálya

1. A sütőt előmelegítjük, a sertést előkészítjük a sütéshez. Az a legjobb, ha felszeletelés helyett egyben hagyjuk a húst, mert így szaftosabb lesz.

2. A megsózott, megborsozott, olívaolajjal leöntött sertést 220 fokon, 25 percig sütjük. Utána 190 fokon további 15 percig lefedve sütjük. Mivel a recept eredetileg egész sült húst ír, ha szeletelve készítjük, akkor félidőben érdemes megforgatni az egyenletes sülés eléréshez.

3. Ezután ismét megöntözöm 2 evőkanál olívaolajjal és a vajat is rákenem a húsra. Az összevágott hagymát és burgonyát köré helyezem és ezeket is ízlés szerint megsózom, megborsozom, majd további 45 percig sütöm.

4. Ha lejárt a 45 perc, bekenem a karajt a mustár-méz keverékkel. A gerezdekre szeletelt almát és a zsályalevelet a köretre szórom és további 15 percig sütöm.

5. Ha kész, kivesszük a sertést a sütőből és alufóliába csomagoljuk, hogy felpuhuljon. A köretet egy jénai tálba tesszük és a sütőben hagyjuk, hogy ne hűljön ki, míg a szószt elkészítjük.

6. A húsból kifőtt szószt egy serpenyőbe öntjük és másfél deci ciderrel pár perc alatt összefőzzük.

A maradék cidert a szakácsnak meg kell inni! :)

7. És nem marad más hátra, mint a tálalás.. Jó étvágyat!